Hogyan vágódjunk be kultúraszerető ismerőseinknél 3.

Az irodalomról

Ha ön is úgy érzi, hogy az irodalom egy teljesen felesleges eleme az életnek viszont, be szeretne vágódni az olyan barátai, esetleg egy kiszemelt kedves személy előtt aki igen is szereti a könyveket nem csak szeg beverésre használni, akkor jó helyen jár. Feltéve ha ön tud olvasni.

Kezdetnek elmondom, hogy igen is vannak olyan emberek, akik azt tartják, hogy az olvasás nekik örömöt szerez. Ezen nem kell megrökönyödni, bizony vannak ilyen emberek is. És ezek az emberek köztünk élnek. Lehet hogy a reggel pont együtt utaztott egyel a buszon. Vagy az átjárón önhöz súrolódott a kabátja. Vagy a munkahelyen kacéron mosolygott át az íróasztala felett. Igen, akárhol ott lehetnek. Ekkor nem kell pánikba esni, csak az isten adta magabiztosságunkkal kell elismételni pár apró mondatot és ezek az emberek egyből a markában lesznek, hogy úgy mondjam a tenyeréből esznek majd.

Elemben a frázisok előtt álljon itt pár intelem:

1. A Playboy nem irodalom. Na jó, én tudom, hogy az, elemben adott társaságba ezt nem jó hangsúlyozni.
2. Az olyan könyv is könyv, amiben több a betű, mint a kép. Lehetetlennek hangzik, elemben erre fel kell készülni, mivel igen is léteznek olyan könyvek... Nem merem kimondani... De mégis. Szóval olyan könyvek, amikben egyetlen (!!!) kép sincsen. Mélyeket lélegezni.
3. Vannak olyan emberek, akik a könyveket nem nagyságrendi sorrendben vagy szín szerint sorolják a könyvespolcra .

És akkor most következzenek a mondatok, amiket ön saját ízlése szerint variálhat, viszont ezeket a gyakorlatban mindig teljes meggyőződéssel jelentse ki és ne felejtsen mélyen a partner szemébe nézni. Ezzel megfélemlíti és egyben meg is győzi a saját igazáról a kis akadékoskodókat.

Alexander H. Gorhsov, orosz irodalmár az egyik kedvenc íróm. Ezzel jól feladja a szervát a kis taknyosoknak, mivel azoknak fingjuk se lesz, hogy kiről beszél, amitől nagyon elesettnek érzik majd magukat, ön viszont métereket nő a szemükben. A második mondatot már ne mondja el, az csak magyarázat.

Jókai Mór egy kis tanonc, vizet se hozhat Alexander H. Gorhsovnak. Ha az első mondattal nem vágta volna ki a rezet, akkor ezzel a másodikkal biztos célba talál. Innen már az ujjaira csavarhatja kedves irodalmár alanyát.

Ha már így összezavartuk a levegőt, legyünk nagyvonalúak és kérdezzünk rá az Ő kedvenceire is. Biztosan nehezen kapja majd a fonalat, de legyünk elnézőek vele, mert Ő is ember. Ha végre belevág a mondókájába, akkor bólogassunk illedelmesen és okosan, itt-ott morrantva egy "igen", "bizony" vagy "hát nem is..." megjegyzést. Ha az partnerünk szeme már csillog, annyira belemelegedett a kedvenc dicsérésébe, akkor hűtsük le egy "hiszen ezt Alexander H. Gorhsov már rég megírta" megjegyzéssel. Mindig tartsuk a saját kezünkben a gyeplőt.

Utoljára ne feledkezzünk meg az olyan töltelék mondatok abundens használatától, mint:

Ezt én is olvastam, valóban kimerítő és elgondolkoztató iromány.

Igen én is pont így éreztem, amikor ezt a könyvet olvastam.

Nahát, mégy egy valaki, aki olvasta ezt a könyvet? Azt hittem már sohase találok ilyen embert!

És kérem ne feledje. Legyen magabiztos mindenek felett. Ez a nyerés és a megnyerés kulcsa. Sok sikert.

Hogyan vágódjunk be kultúraszerető ismerőseinknél 2. - A klasszikus zene is zene.