Az illat és a történet
Egyszer olvastam egy fantasy könyvet húsvét környékén. Mivel locsolás után maradt még kölnim, ezt szagolgattam majdnem egész olvasás alatt. Majd elkallódott valahova az üvegecske és csak sokára leltem meg újra, és ekkor bele is szagoltam. Legnagyobb meglepetésemre, a kellemes illat hatására majdnem kézzelfoghatóan felelevenedett előttem az akkor olvasott könyv, annyira reálisan és frissen, mintha akkor olvastam volna a történetet, abból is leginkább az a jelenet, amiben a sárkány a levegőben röpült. Ezért el is neveztem a kölnit Sárkány-röptetőnek.
Az agy könnyen megjegyez információt, ha van valami amihez társítsa. Úgy néz ki, hogy én akkor öntudatlanul is annak a kölninek a szagába zártam a könyvben történteket. Most azonban már, a sok használat és emlékeztetés után elment a kölni emlékmegkötési ereje.
Az agy könnyen megjegyez információt, ha van valami amihez társítsa. Úgy néz ki, hogy én akkor öntudatlanul is annak a kölninek a szagába zártam a könyvben történteket. Most azonban már, a sok használat és emlékeztetés után elment a kölni emlékmegkötési ereje.
2 comments:
erdekes...
Kene hasznalati utasitasokat irni konyvekhez meg ugy altalaban muveszi alkotasokhoz annak erdekeben, hogy az elmeny intenzivebb legyen.
Peldaul... "Az XY filmet budin ulve es egy Petofi verseskotet mellett ajanlatos megnezni."
Lehet, nem ez a legjobb pelda, de valami ilyesmire gondoltam.
Értem, hogy gondolod. Arról lenne szó, hogy minél inkább hangulatba kerülj, hogy annál ütősebb legyen a film. Pl. a "The Ring" esetén: Menj éjszaka egy sötét, hatalmas terembe, egyedül (esetleg legyen egy fel-felvillano neon, és egy csöpögő csap) :D
Post a Comment