Kocsma a fellegekben és a vasutas eset

A hét elején Budapesten voltam leadni egy projektet amin már két éve dolgozok és úgy néz ki, hogy még egy évig fut. Lényegtelen, nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy ezen alkalomból felkerestem Sándort, aki ott dolgozik és eltöltöttünk egy pár nagyon kellemes délutánt és estét. Ok, már látom, hogy jönnek a félreértést szimuláló hozzászólások, hogy hehehe meg hahaha, de nem. Most hogy ezt ideírtam, lehet, hogy már nem is botránkoznak meg az emberek. Szóval egyik ilyen estén a Corvin áruház tetejére ültünk ki, ami valóban csak egy tető. Azaz nincs semmi fedél a fejed fölött, még a berendezés se konvergens, azaz nagyon sok féle asztal, szék, pad, stb. van, amiket gondolom úgy kukáztak össze a tulajok. És ez a hely annyira telített volt, hogy sokan álltak is vagy éppen a földre ültek dumálni. Szóval nagyszerű volt a hangulat, olyan majdnem fesztiválos, mindenki barát mindenkivel hangulat. És. Honnan, honnan nem, megjelenik Ákos és Szidi, akik szintén Pestbudán dolgoznak. Hát ez kellemes meglepetés volt. Sörözünk meg minden, jó hangulat, beszélgetés. ÉS. De most már valóban és. Észreveszem Tibit, de csak épp elkaptam a szemem sarkából! Tibit, Lő, hallod?!?!?!?! God damn it. Aki nem tudja, annak erről csak annyit, hogy Tibivel Amerikában ismerkedtünk meg, együtt dolgoztunk egy mosodában és nagyobb munkakerülő volt, mind az amerikaiak. És mondaná az ember, hogy hát könnyű, mert magyarországi és belőlük csak 10 millió van, szóval meg van az esély, hogy összefussunk. De mint mondta, csak egy hétre jött haza, mert már pár éve Londonban dolgozik. Hát, ekkora véletlent. Fantasztikus. Tibi, akkor este a te egészségedre is ittam.

A másik story meg a hazafelé vezető vonatozáson történt. Az inkompetens magyar vasutasok rosszul számozták a vagonokat. Ennek köszönhetően a 431-es vagon, amibe mi kellett utazzunk, elsőosztályú lett, ami nekünk ok, és a magyar kalauzoknak is, viszont a románoknak nem. Pofáztak is ezerrel. A vagonban utazókat majdnem mind átpakolták a másodosztályra. De minket nem. És ezt a szüleimnek köszönhetjük. Hogy mi volt ott. Betzas. Hat ilyet még nem láttam. Mindkettőnek pirospont. Mert hogy minek üljünk át, ha ez a 431-es vagon, és nekünk ide szól a jegy. Amikor harmadszorra jött a kalauz, apukám kérte, hogy írjon proces verbalt. De ez már az idegek harca volt. Adott buletint is. A kalauz meg vette a pappírjait, tette a pappírjait, rendezgette, kereste, aztán visszaadta a buletint, azzal, hogy hívja a főnököt. Ez az alak már persze úgy jött, hogy szerintem megvolt a forgatókönyv a fejében, mert nagy kegyesen megengedte, hogy mivel csak Kolozsvárig utazunk, most már maradjunk ahol vagyunk. :D