Fantasztikus élmény

Fantasztikus élményben volt részem szombaton, a CFR focicsapat 100. születésnapjára szervezett rendezvény alkalmából. A vezetőség nagy bulival készült a centenáriumra, meghívta a Benfica-t egy barátságos mérkőzésre. A meccs előtt Iris koncert volt és a csapatot is bemutatták. Utána jött egy szép meccs, amiről csak annyit, hogy sokkal másabb volt élőben nézni mint tévében. Nem egyszer előfordult, hogy a gólok után vártam az újravetélt, közelebbről és más szögből is :P Ugyanakkor élőben azt nézel amit akarsz, nem azt, amit a tévé akar mutatni neked. A végeredmény 2-2 lett, tipikus ünnepi mérkőzés eredmény. Ez után pedig nagyon szép és látványos tűzijáték következett. És ezzel véget ért a rendezvény, mindenki mehetett haza.

Ez idáig semmi különlegeset nem tartalmazott, szóval a lényeg csak most kezdődik :) A barátokkal arra gondoltunk, hogy jó lenne megvárni a játékosokat, hátha közelről láthatunk olyan nagy focistákat, akiket a tévében nem egyszer csodáltunk játékukért. A Benficánál ez mondjuk kimerült Rui Costa-nál, ami engem illet, de ő aztán tényleg nagy játékos. És persze az öreg Eusebio, akire még édesapám is felnézett annak idején, aki egy nagyszerű focista volt, manapság is minden idők egyik legjobb játékosaként tartják számon. Ő jelenleg a Benfica tiszteletbeli elnöke.

Szóval néztük a játékosokat, ahogy jönnek ki a buszhoz, az elején a kerítésen kívülről, majd amikor láttuk, hogy be lehet jutni, a rendőrkordon mellől. Persze Rui Costat vártuk, aki a végére jött csak ki. Viszont közben arra jött Semedo is, a CFR portugál csatára, aki nagyon jól játszott a meccsen, és nagyon kedves és mosolygós volt, aláírást is osztogatott. Nekünk sajnos nem volt se írószerünk se papírunk, úgyhogy velünk csak kezet fogott. Aztán végre megjelent a várva várt focistánk is, viszont egész gyorsan elhaladt mellettünk és csak arrébb állt meg aláírogatni. Zoli filmezte kicsit, viszont nem tudom mennyit kapott el belőle. Erősen megfogadtuk, hogy legközelebb pixel és papírral felszerelve jövünk meccsre :). És hogy ez is megvolt, elindultunk haza. Közben pedig beszéltük, hogy milyen jó nap volt, már csak az hiányzott volna, ha autógrammot szerzünk és látjuk Eusebiot is. De ennyivel is meg voltunk elégedve.

Igen ám, de hogy, hogy nem, útközben hazafele a szemünk sarkából elkaptuk a búszúkat, amint egy kis utcában egy hotel (City Plaza) előtt áll. Hamar leparkoltunk, kiugrottunk a kocsiból, hogy lássuk mi forog fent. Hát a játékosok már mind leszálltak a buszról és bementek a hotelbe. Egy kivételével, aki még rendezett valamit a bőröndjében. És vajon ki volt az? Na? Hehe. Igen, Rui Costa volt az. Wow * 1000. EKKORA SZERENCSÉT!!!! Persze nagyon kedves volt, adott autógrammot, fogott kezet velünk, aztán hagytuk, hogy menjen a dolgára. Mi meg oda és vissza voltunk, hogy mekkora szerencsénk volt. Szóval óriási. Ez után nem mehettünk haza, muszáj volt egy teraszt keressünk, ahol lehűthettük magunkat :) Laci visszament a kocsiért, mi ketten Zolival meg gyalog mentünk, hogy járjunk egyet mert nem is volt messze a hely. A hotel mellett mentünk el, ahol ezek voltak, és benézve mit láttunk. Valaki ül egyedül a hallban. És vajon ki? Na már biztos mindenki tudja. Eusebio. Húúúúúúúú. Hát ez aztán nagy volt. Hamar fotót is csináltunk vele, Zoli telefonjával :D Sajna Rui Costánál elfeledkeztünk, hogy van ilyen is nálunk, szóval az elmaradt. De sebaj.

Szóval EKKORA SZERENCSÉT!!!!!! Nem is lehet szavakba önteni. Csak ültünk a teraszon, hűsültünk és csodáltuk a szerencsénket. Még most is csodálkozom rajta. Szóval fantasztikus élmény volt. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora rajongó vagyok :)