Testvéreim az európaiunióban.

Most hogy megérkeztünk mink románok is a nagy családba, mind örvendhetünk a kutya farkának mint kutya a farkának. Biza, mert mindenhol a kerek világban utálnak minket azért mert románok vagyunk, csak itthon utálnak minket azért mert magyarok vagyunk. De ezentúl mondhassuk aztat is, hogy mink európaiunionisták vagyunk, és ez mindenkinek megfelel majd, mert az európaiakat még Irakban is szeretik.

És plusz jó dolog az is, hogy most már büntetlenül szállíthatjuk a drogokat meg a fegyvereket akár Angliáig is, mert a határon semmi vámolási művelet nem forog fent. És végre a titkos arany és valutatartalékaimat is oda szállíthatom, ahova kedvem tartja.

És hogy akkor hol a csattanó? Hát ahhoz olvassátok más okos emberek blogját, mert én ilyesmivel egyelőre nem foglalkozok, csak élvezem a rövid sor előnyeit a határon és azt, hogy buletinnel (igen buletin) jöhettem át a határon máma éjjel.

Holnaptól megint jöhet a munka. Lehet hogy írok egy verset a munkával kapcsolatban is. És nekifogok a verseskötetem borítójának designolásába. Vajon van egy minimális szám, hogy hány vers kell legyen egy verseskötetben?