Apocalypto - ami a film mögött van

Az Apocalypto, annak ellenére, hogy néhol szinte nevetséges, néhol pedig szörnyen véres, nem egy rossz film. Ami engem megfogott benne, nem a főszálon végigfutó főhős története, mert ezt minden színvonal alulinak találtam. Az nagyon is ötletes volt, ahogy a rituális feláldozástól menekült, a napfogyatkozásnak köszönhetően, azonban ami utána következett leginkább egy másod-harmad kategóriás filmre emlékeztetett. A kilenc élettel megáldott Jaguár Mancs chucknorrisi módszerekkel sorra számolt le a nyomába loholó tíz kicsi indiánnal, akik pont mint az ismert gyerekmondókában egyesével hullanak el, mindig más és más megpróbáltatások után. Az út végén pedig a spanyolok várták a még élőket, hogy felfedezhessék Amerikát.

Ami viszont mégis értékessé tette számomra a filmet az az volt, ahogy a mű nyers valójában mutatta be a közép amerikai indiánok véres életét. Nem maguk a véres jelenetek voltak azok, amik megfogtak, mivel ezeket szemlélve eléggé összeszorult a gyomrom, hanem az a tény, hogy terítékre került maga a téma. Hogy annak ellenére, hogy bizonyos szempontokból fejlettebb kultúra uralkodott náluk, mint a kortárs Európában, mégis halomra öldösték egymást az isteneknek áldozva minden élőt. Az önmagát elpusztító kultúra jelent meg, ahol a rossz termést azzal próbálták orvosolni, hogy hatalmas templomaik tetején emberáldozatokat mutattak be.

Korábban olvastam már ebben a témában pár művet és ezen olvasmányok vittek leginkább arra, hogy megnézzem a filmet. Hát be kell valljam, hogy ebből a szempontból nem csalódtam, és annak ellenére, hogy kortárs szemmel nézve a film szörnyen véres volt, még mindig úgy éreztem, hogy a reális korlátok között maradt, a valóságban se lehetett idillibb a kép. Egyszer, az egyik azték templom építésénél 40.000 (negyvenezer!!!) embert áldoztak fel. Abban a kórban, amikor a föld lakossága jóval mérsékeltebb volt mint napjainkban.

Egy elem, amiről még sokat olvastam, és csak futva jelent meg a filmben, az a nagy ajzószer fogyasztás. Abból ítélve, hogy ez milyen nagy szerepet játszott ezen kultúrák fejlődésében, csalódtam, hogy csak ilyen futólag jelenik meg.

Én több ilyet és kevesebb olyat vártam ettől a filmtől, remélve, hogy jobban megmozgatja majd a fantáziámat, mint a gyomromat.Ha elvonatkoztatunk ezektől, a kultúrát bemutató elemektől, akkor az egész film cselekménye akár napjainkban, akár ebben az időben de más földrészen játszódhatott volna indiánok helyett koreaiakkal vagy mongolokkal.

Minden képen nagyon találónak tartom azt az idézetet, amivel a film indít: „Egy hatalmas civilizáció kívülről nem győzhető le addig, amíg fel nem emésztette magát belülről.” W. Durrant