Az istenek dala

Mindig is szerettem alkotni. Újat kreálni. Teremteni. Nem csak az eredmény, hanem maga a folyamat is magával ragadott. Legyen itt szó kötelező munkáról vagy csak olyanról, amibe a magam szórakoztatására fogtam bele.

A napokban egy érdekesebb problémával kerültem szembe, nevezetesen: „difference of gaussians” ismeretlennel. Ez egy képelemzéseknél alkalmazott algoritmus, nem szeretnék részletekbe menni, csak mint példa hoztam fel, mivel nekem is meg kellett alkotnom egy működő példányát ennek a csodának. Igen, az elején én is így álltam előtte, mint ahogy gondolom sokan mások. De ahogy lassan közelítettem a probléma magjához, úgy vált egyre barátságosabbá, érthetőbbé. És ebben nagy szerepet játszott a google is. Ha valamit nem értek, vagy valamit ki akarok deríteni, gyakran fordulok a google-hez. Jó buli kideríteni dolgokat. Szó szót követ a keresőben, és szép lassan felvillan az eddig sötét szoba minden zuga. Ha pedig a problémát teljesen értem, akkor jöhet az algoritmusok megírása majd ezek csiszolása, amíg olyan szépen nem csillognak, ahogy én szeretem őket.

Ugyanilyen izgalommal tölt el, ha magamtól jövök rá adott dolgokra, magamtól bogozok ki a csomókat. Ez például akkor fordul elő, ha egy újabb darabot alkotok, egy új karaktert dolgozok ki, adok neki hangot, csiszolgatom, amíg meg nem elégszem vele részletekbe menően, amíg meg nem elevenedik.

Ha pedig egy napom ilyen siker koronázza, akkor velem madarat lehet fogatni. Újra és újra körbejárom a problémát megvilágítva minden oldalról, ami eszembe jut, keresve a hibákat, csodálva a szépségét.