Blogwar - Aki kesztyűt vet, háborút arat.
Na most jöttek a visszatámadások az előbbi postra társadalmunk két eminens tagjától, Téesztől, aki humorista, meg Nándortól, aki az isten se tudja, hogy mi, de jó nagy a szája. Azt gondolták, hogy most már nehogy a kézifék húzza be a sofőrt és jól ellentámadásba lendültek, hogy most jól kiosszanak engem.
Be kellé valljam, hogy kicsit rosszul esett, hogy így kitámadtak, egyszerre ketten is. Sírtam is egy sort a szobám sarkába. Mert nem értem, hogy miért tették? Én csak elmondtam hogy mi a sok hibájuk a blogban meg ilyenek, csak segíteni akartam nekik, és a helyett, hogy tanuljanak belőle, inkább jól szájba rúgnak meg minden. És különben is tele van az egologo ezer bloggal, nem tudtak ott találni más blogot akit megtámadjanak? Minek kellett pont engem?
Na de ha már így esett, én se vagyok rest, hogy bedurvuljak. A ninjákat már el is küldtem. Hájjá.
Tsz nem habozott, amikor írt, csak a szája. Azt üzenem neked Téesz, hogy amiket oda felsoroltál nem is igazak egy szálig se. Nem is vagyok se parittya, ahogy írtad, se pingpong (vagy ahogy a kínaiak mondják, pingpong). Se pézsmapocok, de még Honolulu se, de ezt te is beláttad még időben. Se az összes többi. Csakazért is nem.
Látom Nándor, te is nagyon felkaptad a vizeletedet, de a Filmtettet nem tudtad kimagyarázni, ugyebár. Ennél leragadtál. Mert tudod hogy igaz a vád, és próbáltad eltusolni, de ne se félj, mert megszerzem én egyszer azt a lapot, és aztán beleolvasok, de nagyon.
Ezt a képet küldöm nektek, hogy tudjátok hányadán állunk. Még régebben készítettem, mikor kevesebb volt a hajam de több az eszem. Már akkor tudtam, hogy szükségem lesz rá egyszer az életben.
