Fesztivity

Nálam az van, hogy minél több dolog történik velem, annál kevesebbet írok a blogba, viszont ha nagy a pangás, akkor meg sokat. De most csak rászánom magam ez írásra, hogy lejegyezzek pár sort a Fesztivity-ről. Ez egy verseny, amin VIP belépőt (+ kaja meg szállás) lehet nyerni a Félsziget Fesztiválra. (részletekért a versenyről klikk ide). Most lehet hogy van akiben felmerül a kérdés, hogy miért jelentkeztem én ide egyáltalán, ha nekem már úgyis megvan ez? (Azért van ez már mind meg, mert fellépek a humor sátorban.) Szóval én inkább a verseny kedvéért neveztem be, nem mintha nagyon kompetitív lennék, de ez a verseny megfogta az érdeklődésemet.

A versenyre lejárt már a jelentkezési időszak, és 20 (9 lány / 11 fiú) embert választottak ki az eredeti 10 (5 / 5) helyett, biztos azért mert sok érdekes jelentkező volt. Aki kíváncsi a versenyzőkre, az megtekintheti őket itt, illetve olvashat is róluk itt. A start pénteken van és az első próbára körülbelül egy nap adott. Lesz közönségszavazás is, illetve az olvasók hozzászólhatnak a próbákhoz ha jól értettem. Talán minden nap félsziget pólókat sorsolnak ki a hozzászólók között.

Ennek eléggé reklám szaga volt, de most csak erre volt energiám.

Lenni vagy nem légy

Az ünnepnek ezennel vége. Komoly problémák merültek fel az életembe és nem hagyhatom, hogy az ünneplés elvakítson. Egy légy szabadult be a szobámba és most randalírozik a kis szemét bennem meg megy fel a pumpa vészesen. Most is itt van valahol, biztos lesi amit írok. Pont amikor már megfeledkeznék róla, lecsap a piszok. Én meg hiába hadonászok utána. Remélem sikerül az éjszakára kicsalni fénnyel a szobámból és hátha holnapra már nem fog működni. Vagy elrepül a büdös anyósába a rohadék. jsdjl ksjdsacél sdkjfél. Hogy kell egyáltalán elkapni ezeket????

200

Ez a kétszázadik bejegyzésem ebben a blogban. Ez most olyan kéne legyen mint egy ünnep vagy mi. Teszek zenét van egy kis tésztám is, azt megeszem. Egyetek ti is tésztát és hallgassatok zenét, hogy együtt ünnepeljünk.

Könnyes szemmel gondolok vissza arra az időre, amikor bohó fejjel nekifogtam blogot írni. Akkor még nagyon fiatal és értetlen voltam. De ezzel a kétszáz bejegyzéssel úgy érzem, hogy én is felnőttem végre. Sok kellemes pillanatot éltem meg olvasóimmal, jegedi-smegedi, bla-bla. Na remélem senki se érzékenyült el itt a nadrágjába.

Szóval a 200 is csak egy ugyanolyan szám mint például a 20 csak több benne a zérós. Vagy mint a 3738, csak mondjuk egy számjegy se közös bennük, de ettől eltekintve igen.

Egy kis statisztika:

Bejegyzések száma: kettő zéró nulla.
Kommentek száma: hát ezt meg kéne számolni, de szerintem nem olyan nagy szám.
Látogatottság: az elején nem olyan sok, de ahogy telt az idő egyre több.
Azon emberek száma akik még soha se olvastak bele a blogomba: rengeteg.

A következő jubileum a 317. bejegyzésnél lesz. Figyelj erősen, nehogy lemaradj.

Az első képregényrajzolásom

Egyik förtelmesen unalmas mesteris kurzuson rajzolásra ragadtattam magam és annak ellenére, hogy nem tudok, mégis rajzoltam valamit. Hát na, van még ilyen. Akkor két képkockát is szerkesztettem, és mivel román volt a kurzus nyelve, a szöveget is románul fogalmaztam meg. Mivel mindkét kompozíció hatalmas humortartalommal volt dúsítva, az az ötletem támadt, hogy ezen felbuzdulva készítsek egy képregény blogot. És az elképzelést tett követte, elkészítettem a naplót és fel is töltöttem az első képet, az egyiket a két alkotásom közül, amit azon az órán rajzoltam. És ennek emlékére az eredeti román szöveggel jelentettem meg. Hamarosan felteszem a másodikat is, de azt már magyarul.

Apropó, azért nyitottam külön blogot erre a témára, mert a képek nem igazán ütötték meg még ennek a lökött blognak a színvonalát sem, de még a hivatalos (haha) weboldalam színvonalát se. Legyél te is képregényrajzoló. Csak akarni kell!

Felméri Péter hivatalos képregényblogja. Mindenki együtt nevet.

Redesign

Nem azt állítom, hogy teljességében átalakítottam a blogom külalakját, mert hát nem, hanem csak azt, hogy jelenleg más a banner ott fent. Ez 1 kezdet. Tervezem, hogy még alakítok a dolgon és hogy lehet majd klikkelni egyes kis kockákba és akkor történik majd valami. Jelenleg csak arra a kockára érdemes klikkelni, amiben kis házacska van. Ha odaklikk, akkor behozza a főoldalt.

Különben aki a diliházba akar küldeni amiért felvágtam a képet annyi darabba és kereteket tettem mindegyiknek külön meg minden, annak üzenem, hogy nem kell sietni, mert nem manuálisan csináltam, hanem programmal. És nem Corel meg Photoshop, hanem saját program :D. Gratulálok magamnak ezennel. Ügyes vagy Felméri Péter. Köszönöm.

The Birds Reloaded

Az előbb fejeztem be a Madarak című filmet (Alfred Hitchcock - The Birds - 1963). Minden meg volt hozzá. Csend, egyedüllét, sötétség, éjszaka. De se a nagy ijedtség, de a velőig ható félelem nem jött. Pedig nagyon vártam. A szüleim azt mondták, hogy nagyon rémisztő a film és hogy ők a film után igencsak féltek a madaraktól. Hát lehet, hogy az akkori technikával abban az időben nagyon ijesztő volt a film, elemben én inkább mosolyogtam rajta. És elmélkedtem, hogy mit beszélgettek a madarak egymás között. Ezek még a vasbetonban is kárt tettek egyik reprízben, a másikban meg csak ültek és bámultak meg beszélgettek vagy mi. A színészi játék is inkább olyan volt, mint a színházban, minden mozdulaton látszott, hogy mennyire természetellenes.

Az egészben nem volt semmi fordulat. Hogy például, amíg a madarak támadnak, addig valaki elintézi a régebbi tartozásait és kinyír valakit majd egy pár madárholtestet tesz a helyszínre, hogy elterelje a gyanút. Vagy, hogy az anyuka voodooval terelte a madarakat a falura, valamilyen ősi bosszú miatt. Vagy kiderüljön, hogy egy őrült tudós van az egész hátterében vagy ami még jobb, maga a kormány és egy madárirányító szerkezetet dolgoztak ki, mint valami titkos fegyvert, amivel el akarják pusztítani az ellenségeiket és most épp tesztelik egy csóró kisvároson. Vagy ami ezeknél sokkal kézzelfoghatóbb, a madarak valójába tollas ufók voltak, akik ki akarták használni a kis káoszt, mielőtt Mulder kezébe veszi az X-Aktákat. Vagy akármi.

Szóval szerintem nem volt egy nagy durranás, vagy legalábbis itt nálam nem durrant számottevően. Ami tetszett az a pár képsor a végén, amikor a rengeteg madár majd minden felületet ellep. Na az látványos volt. Biztos madárétellel szórták fel az egész farmot.

Azt nem írja a végén, hogy a forgatás alatt egyetlen madár se sérült meg, szóval lehet, hogy sérültek meg. Vagy amik megsérültek, azokat lefizették, hogy ne panaszkodjanak. Vagy kitömték, és akkor meg már kellékek voltak, szóval nem számítottak.

A valóban fontos dolgok az életben - 1. rész - A Pénz

Rá kellett jönnöm, hogy a pénz nem is a legfontosabb dolog a világon az emberek számára, de még csak nekem se. Azért persze fontosabb mint azt a szerintem-a-szeretet-a-legfontosabb-az-életben stb. filozofikus emberek tartják, de nem olyan nagyon de nagyon de nagyon fontos. Erre pedig úgy jöttem rá, hogy elgondolkoztam kicsit a dolgon. Ami persze szintén egy nagyon fontos dolog az életben, de erről majd egy következő részben. Szóval rájöttem, hogy nekem nem lehet az életben az a célom, hogy legyen pénzem, mert semmi boldogságot nem hoz. Na jó, azért hoz, de úgy nagyban véve nem. Meg hát minden embernek van pénze, mégis panaszkodnak. Szóval ha már az a célod az életben, hogy legyen pénzed, akkor fogalmazd át úgy, hogy legyen temérdek pénzed. Na ez már egy valós cél, becsszóra. Ha az a célod az életben, hogy büdösgazdag legyél, akkor az már jó. Tehát, hogy nagyon de nagyon, de nagyon sok pénzed legyen, rengeteg zéróssal de természetesen elől ne legyen zérós. Ha már ilyen sok pénzed van, akkor kiteljesedett ember lehetsz. A következő okokból:

1. Pénzel mindent meg lehet venni, amire csak szükséged lehet az életed folyamán.

Most több ok nem jut eszembe, de azt hiszem ez az egy ok elég is lesz most. Persze legyél minél hamarabb gazdag, mert ha csak vén gomb korodra tömöd ki magad arannyal, akkor már nem lesz sok időd élvezni a vagyonodat. És ne feledd: Aki nem szereti a pénzt, az ember nem lehet.

Ja igen, ok.2.: Ha van pénzed, nem kell munkával elcseszd az idődet.

Áljá' fére, mert ez most komoly

Végre kaptam egy ezerszer is blogba illő, ugyanakkor sokat mondó és mély filozófiát rejtő gondolatot. Ezt kerestem, már mióta. De most már kiteljesültem.

Amikor este (értsd 12 előtt, de nem sokkal) jöttem haza, az utcák (értsd járdák) teli voltak szemi-automata seprőgépekkel. Valami furfangos módon szippantották be a szemetet a földről. Azért furfangos, mivel nem adtak ki szívó hangot, mint a porszívó nálunk otthon. Sőt amikor tolták a mechanikusok, akkor a kerék megforgatott egy seprűt, ami hajtotta a szemetet a gyomorba. Olyan jó, hogy este-éjjel ellepik az utcákat a takarítok, mert akkor regellere tisztaság van, és nem is zavarják a forgalmat nappal. 10 pontos hadművelet.

És Lő, neked üzenem, hogy amiért nincs sok mondanivalóm, azért igen is fogok blogot írni!

Reklám

Hallottam egy reklámot most reggel a paprikarádióban és átköltöttem:

- Tudod hol lehet a legjobb hiteleket találni ebbe a városban?
- Nem.
- De!

TIFF - Paprika

Nagyszerű élmény volt számomra a délelőtt végignézni ezt a japán rajzfilmet. Annak ellenére, hogy az irreális elemeket a manga már megszokott módján igen csak eltúlozták, érdekes történet volt. És mindezt tetézte a fantasztikus zenemotívum, melynek újszerűségét csak a dinamizmusa tudta túlszárnyalni, annyira sok energiát sugárzott magából. Muszáj lesz újra meghallgassam. Ezerszer legalább :) Kitöltöttem a bejáratnál kapott kis cetlit is és 5-öst adtam neki, de csak azért mert nem volt nagyobb. Meglepő volt számomra ugyanakkor, hogy a szereplők nem is egyszer angol szavakat is használtak beszéd közben, jelezve, hogy az amerikai behatás nem csak kelet-európai divat.

Eddig három filmre ültem be, és egy bizar rövidfilm kollekcióra. Minden alkalommal azt vettem észre, hogy nagyon sok ember érdeklődik a filmek iránt. A mozik, ha nem is dugig, de hogy úgy mondjam, szellősen tele voltak. A közönség pedig nem az a mobiltelefon-popcorn-nyikorogtató-bekiabáló fajta volt, hanem az akit valóban érdekel a film. Lehet, hogy csak a filmek voltak annyira érdekesek, hogy teljesen lekötötte az emberek figyelmét vagy valóban más közönség jár ide, mint a Pókember 3-ra. Minden esetre látszik, hogy szükség és érdeklődés bőven van az ilyen típusú filmekre.

El is felejtettem mondani, hogy a három hosszú film közül mindegyik nagyon tetszett, elemben a rövidfilm válogatás annyira nem jött be, hogy a 3.-4. film után kijöttem a moziból.

Update: Most leltem ezt a youtube-on: Susumu Hirasawa - The Girl in Byakkoya. Ez a zene a filmből, amiről beszéltem. És leltem egy siteot, ahol a szerző beleegyezésével le lehet tölteni a zenét. (link)

A film, amit én várok

1.ábra.
Optimus Prime profilból. Nem tünik nagyon boldognak ezen a felvételen. Azon töri a fejét éppen, hogy hogyan mentse meg a népét meg az embereket az álcáktól.

2. ábra.
Megatron, a gonosz álcák vezére. Apró vörös szemei semmi biztatót nem jósolnak az embereknek és egyébb ellenségeinek.

Ezt a filmet várom én nagyon az idén. Mert.

Tifftiriftiff

Holnap indul a TIFF és igencsak szívesen megnézném azt a hosszú című román filmet, ami nyert díjat a franciáknál és van a címében 2-es meg 3-as is. Van bérletem különben a fesztiválra, csak fogalmam sincs, hogy mi jó és mit nézzek meg. Ha valakinek van tippje, akkor csak bátran bátorítson engem is, hogy menjek vagy hívjon meg, hogy menjünk együtt.

De előtte, holnap hattól rövid fellépés a Báthoryban valami díjkiosztó gála keretén belül. Még nincs meg, hogy mivel lépek fel, mert valami újat akarok, de remélem holnap összevágom majd magamnak, hogy nagyjából miről szóljon, aztán a többi jöjjön majd a helyszínen. Lehet, hogy belesülök, mert még soha sem csináltam ilyet, de minden kezdet nehéz. Remélem, ha szar lesz, akkor kifütyülnek majd. Hogy lássam én is, hogy milyen érzés. Nem készültél g**i? Na húzzál innen a náthásba.