Félszigetről

Na mi forog fenn? Ideje lenne írni ide is valamit, gondolta az egyszeri blogíró és belefogott újabb unalmas bejegyzésébe. Igen, ez vagyok én.

Rég nem jegyeztem le semmit csodálatos életemből, és ezt nem azért mert nem volt mit, hanem csak mert nem volt ihlet. Ami nr.1. összetevője a blogírásnak nálam. Most sincs, csak épp kicsi. Azért is írok ilyen stílustalanul.

Félsziget. Megvolt az idén is. Az első két nap eléggé eseménytelenül telt el. Már terveztem, hogy ez lesz életem legunalmasabb félszigete. Aztán meggondoltam magam. Nem ez lett. Hanem sőt. Annyi minden történt, hogy le se írok mindent. És nem csak azért. Végül is az első napok se teltek el hiábavalóan. Mert nagyon megfáztam basszam. Kis kutya voltam még, amikor utoljára ennyire rám járt a rúd. A modern történelembe csak enyhe meghűléseim voltak.

Szóval megint nőttem, bölcsűltem, öregedtem egyet, igencsak nagy léptekben. De nem hiszem, hogy káromra volt. Hisz mindenből lehet tanulni. És ideje is lenne, hogy behozzam a lemaradást. Ezt most nem érti gondolom senki se, de én igen. Nem magyarázom. Majd egyszer. Addig is megmaradok sejtelmesnek. Mert az olyan lezser. Én is lezser akarok lenni. Ami azt illeti az is vagyok.

Mi volt még a félszigeten? Voltak ott punkok, verekedések meg nyulak is. Aztán jó bulik. És szerencsére egy Zdob şi Zdub koncert is. A Félsziget legjobb bulija. Na és vajon mi? Autogramot (na ezt a szót hogy írják?) is szereztem tőlük, Csillának köszönhetően. Köszi Csilla még egyszer. Lehet, hogy most benne vagyok ebben az autogram gyűjtögetős életvitelben...

Volt bloger találkozó is, de én késtem egy nagyot, mert volt Fesztivitys találkozó is ugyan abban az időben. De mire odaértem még tartott. Láttam pár blogert, akit addig még soha se, meg olyanokat is akiket már sokszor. Ez a mondat az információs-érték skálán egy 0.1-est kap, a max 10-ből...

Sok minden volt a Félszigeten, nem mesélek mindent el, mentél volna te is.