Hogyan vágódjunk be kultúraszerető ismerőseinknél 2.
A klasszikus zene is zene.
Képzeljünk el most akkor egy konkrét esetet. Kedves lánnyal sétálunk a parkban és hogy, hogy nem szóba kerül Liszt Ferenc, aki szintén egy nagy zenei mestermű volt, az ő idejében, de sok ember még manapság is emlékszik rá, pedig egyetlen videóklippet se készített. Lényegtelen. Első lépésként fojtsuk el ez elsőre felbukkanó kérdést, miszerint Liszt Ferenc, a pék az akiről szó van? Második lépésként nyomjuk el kaján mosolyunkat, amit a vén Feri bácsi lisztes alakja kelt bennünk kenyérdagasztás közben. Ha ezzel sikerrel jártunk, jöhet a harmadik lépés. Vágjunk értelmes pofát és csaljunk az arcunkra örömteli mosolyt, azt sugallva, hogy jaj, a Liszt Ferenc, a jó öreg zeneszerző, de nagy öröm most róla eszmét cserélni. Hallgassuk elmélyedt odaadással és szekértő kifejezéssel csinos társunk dicséreteit, majd ha jónak látjuk, mondjuk azt, hogy igen, igen jó volt ez a Liszt Ferenc, de a Mozartot még neki se sikerült überelni. Elvégre ki eszik kenyeret, ha ott a sok édesség.
Ha a témában való jártasságunkat tovább szeretnénk fitogtatni, akkor tegyünk a következőkhöz hasonló kijelentéseket, megőrizve teljes komolyságunkat:
Beethoven nem csak egy színvonalas zenevirtuóz volt, hanem az első áramvonalas repülőgép, hogy úgy mondjam, atyja is volt.
Bartók Béla vérbeli zeneszerző volt, mert rengeteg zenét szerzett.
Ötzkrokker P. Alfréd volt az első üzbég zongorista, akiről faiskolát neveztek el szülőhazájában.
És nem elfelejteni, összpontosítani duma közben, nem beleröhögni a mások meséjébe és okosan szemlélődő arckifejezést vágni.
No comments:
Post a Comment