Felméri Péter és a mesteri tanulmányok

Én itt megírom az igazságot, még akkor is ha sokan azt hiszik majd, hogy viccelek. Aki meg nem hiszi így se, az keressen meg jahú meszendzseren és járjon utána.

A helyzet az, hogy én még mindig egyetemista vagyok. Igaz nem reguláris, hanem mesteris. És igen, ezt is el kellett volna már végezzem a tavaly, de mégse tettem. Hogy miért nem? Hát itt van a delfin elásva. Azért nem végeztem el, mert képtelen voltam rá. Aki azt hiszi, hogy elvégezni a mesterit nagyon egyszerű, az nagyon okos. Aki meg el is végzi, az még annál is okosabb. De én, aki eddig azt hitte magáról, hogy nagyon okos, még okosabb mint a pápa is, most megtörtem a mesteri előtt. Ahol eddig annyi csodálatos elme diadalmaskodott, ott én elbuktam. És most megint ott ülök a padokban és azon morfondírozok, a tanár értelmetlennek tűnő bemutatóját próbálva túlélni, hogy hogyan tud a légy megállni a plafonon. És hogy a tyúk vagy a tojás volt hamarabb. Mert amikor gond van, mindig a filozófiába menekülök.

Eddig amikor társaságban szóba került ez a téma, mindig azt mondtam a csodálkozó embereknek magyarázatként, hogy miért nincs még mesteri diploma, hogy hát ez azon csavaros okból van, hogy megússzam a katonaságot. Ettől persze felderül a hallgató arca, és elmosolyodva int, hogy hát persze, micsoda briliáns ötlet. És ezen felbuzdulva azt is hozzáteszem, hogy ez még azért is jó, mert van lepecsételt studkönyvem és ingyen mehetek a Babes-parkba focizni szombatonként. Hát nem szánalmas?

És ebben a cipőben jár Zoli is, aki szintén ott ül a padban mellettem. Ő persze nem olyan béna mint én, csak sikerült meggyőzni őt is, hogy ne vizsgázzunk akkor amikor rendesen kellett volna, hanem inkább majd jövőre, mert hogy katonaság. És Zoli az az ember, akit könnyű ilyesmiről meggyőzni. Én meg a mai órán már két pizzát is ígértem neki, csak hagyjuk az egész mesterit, mert olyan nehéz visszatérni az intézményesített tanuláshoz majdnem kerek év kihagyás után. De ő most nem adja be a derekát, én meg még ahhoz is gyenge vagyok, hogy egyedül otthagyjam a mesterit.

Szóval, hogy legyen egy vége is a dolognak, akkor azt írom ide, hogy be fogom fejezni a mesterit. Hacsak Zolit nem tudom meggyőzni az elkövetkezőkben öt pizzával. Mert ez a maximum, ameddig elmegyek.