Nyaralás után tralala
Ezt már régebben megírtam, de nem találtam meg csak most. Hát tessék :D
Horvátországból hazajövet, még mindig sóval a szememben megálltunk a határon, a vámos felnyittatta velem a csomagtartót és megakadt a szeme a vízipisztolyon. Mit vízipisztoly, vízipuska. Vízigépfegyver. Megkérdezte, hogy van-e rá engedélyem. Erre picit lemerevedtem, mert nem volt. Elsőre arra gondoltam, hogy azt mondom, hogy van, de otthon felejtettem. Majd arra, hogy lázasan keresni kezdek az irataim között és csak utána "veszem észre meglepetten", hogy nincs nálam. De amíg az agyam ide oda cikázott a lehetőségek között, ő már el is kezdett mosolyogni. Erre én is kapcsoltam, hogy valójába nem is kéri az engedélyt. Természetesnek ható nevetést színleltem, majd ehehhheh hehehhee eh visszaültem az autóba. Forró helyzet volt
Másnapra viszont már megcsiklandozta a fantáziámat ez a vízipuska gengszterség, ezért fényes nappal, fél liter vízzel és ötven liter magabiztossággal nekivágtam Budapestnek, hogy rémültetet keltsek mindenben. Azért mindenben, mert csak élettelen tárgyakra mertem lőni. Azért nekem is vannak határaim. De ami után se az autók, se a parkolóóra nem mert visszapofázni, elhatároztam, hogy próbát teszek a kisebb humanoidokkal is. Meg is szólítottam két gyereket az utcán:
- Hajlandóak-e önök részt venni egy vízipisztoly csatában? Egyoldalúan...
De csak bámultak, biztos nem értették a felhívást vagy csak az volt a gond, hogy náluk épp nem volt vízipisztoly. Szóval őket hamar elintéztem, egy lövés a hasba egy pedig a nyakra és már mentem is tovább, főleg azért mert nem messze állt a két gyerek gazdája.
Utána egy nő akad az utamba, aki megkérdezte, hogy az a vízipuska valódi? Majdnem elnevettem magam a naivságán de végül csak annyit kérdeztem, hogy mit szólna ha rajta próbálnánk ki, de ezt meg nem akarta. Aztán, hogy felvágjak picit neki, azt mondtam, hogy engedélyem is van rá és végül is nem hivatalos szerv, hogy ellenőrizhesse és így a riszpekt is nagyobb. Tíz méter távolságból pedig még visszakiabáltam, hogy olimpiai ezüstöm van viszipuskából.
Most pedig kijelentem, hogy akárki büntetlenül lőhet rám vízipisztollyal vagy vízipuskával Budapest területén szeptember végéig. És Csenki Attilára is. Csak ő még nem tud róla. Tessék előkeresni a fegyvereket!
Horvátországból hazajövet, még mindig sóval a szememben megálltunk a határon, a vámos felnyittatta velem a csomagtartót és megakadt a szeme a vízipisztolyon. Mit vízipisztoly, vízipuska. Vízigépfegyver. Megkérdezte, hogy van-e rá engedélyem. Erre picit lemerevedtem, mert nem volt. Elsőre arra gondoltam, hogy azt mondom, hogy van, de otthon felejtettem. Majd arra, hogy lázasan keresni kezdek az irataim között és csak utána "veszem észre meglepetten", hogy nincs nálam. De amíg az agyam ide oda cikázott a lehetőségek között, ő már el is kezdett mosolyogni. Erre én is kapcsoltam, hogy valójába nem is kéri az engedélyt. Természetesnek ható nevetést színleltem, majd ehehhheh hehehhee eh visszaültem az autóba. Forró helyzet volt
Másnapra viszont már megcsiklandozta a fantáziámat ez a vízipuska gengszterség, ezért fényes nappal, fél liter vízzel és ötven liter magabiztossággal nekivágtam Budapestnek, hogy rémültetet keltsek mindenben. Azért mindenben, mert csak élettelen tárgyakra mertem lőni. Azért nekem is vannak határaim. De ami után se az autók, se a parkolóóra nem mert visszapofázni, elhatároztam, hogy próbát teszek a kisebb humanoidokkal is. Meg is szólítottam két gyereket az utcán:
- Hajlandóak-e önök részt venni egy vízipisztoly csatában? Egyoldalúan...
De csak bámultak, biztos nem értették a felhívást vagy csak az volt a gond, hogy náluk épp nem volt vízipisztoly. Szóval őket hamar elintéztem, egy lövés a hasba egy pedig a nyakra és már mentem is tovább, főleg azért mert nem messze állt a két gyerek gazdája.
Utána egy nő akad az utamba, aki megkérdezte, hogy az a vízipuska valódi? Majdnem elnevettem magam a naivságán de végül csak annyit kérdeztem, hogy mit szólna ha rajta próbálnánk ki, de ezt meg nem akarta. Aztán, hogy felvágjak picit neki, azt mondtam, hogy engedélyem is van rá és végül is nem hivatalos szerv, hogy ellenőrizhesse és így a riszpekt is nagyobb. Tíz méter távolságból pedig még visszakiabáltam, hogy olimpiai ezüstöm van viszipuskából.
Most pedig kijelentem, hogy akárki büntetlenül lőhet rám vízipisztollyal vagy vízipuskával Budapest területén szeptember végéig. És Csenki Attilára is. Csak ő még nem tud róla. Tessék előkeresni a fegyvereket!
9 comments:
igy 180 km tavolsagbol kicsit nehez lessz.. de megprobalkozom vele! :D
Szatmár-Budapest csak 180km? Jó neked. És nagyrésze otopálya.
Imádtam a szomszéd macskáját terrorban tartani a vízipisztolyaimmal. Csak egyik sem volt hosszú életű. Vagy eltűnt vagy ráléptem és eltört, vagy a kutyám rágta szét... :S
szerelmes vagyok beléd
Reni, a macskát? :)
:D
A pisztolyaimra értettem :D
Nem szeretem a macskákat kutyapári vagyok, de azért nem bántottam őket soha. Vagyis hát, gondolom nem én vagyok az egyetlen aki kipróbálta tényleg a talpukra esnek-e. (Az erkélyről már nem).
Anonymous :))
Ha eltörik, vagy elromlik a vizipisztoly, akkor újat kell venni.
Na szerinted nem kaptam újat?
Csak aztán kinőttem a vízipisztolyozásból nem úgy, mint egyesek :D
tul későn olvastam a bejegyzést, így Lszalasztottam a lehetőséget... )=
(=
Post a Comment