Még több bolygót a Naprendszerbe
Ez egy régebbi esemény, de mivel csak most bukkantam rá, csak most ágyazom ide a videót. Nagyon tetszett a dolog, mindenképp akarom terjeszteni. Tessék:
Thursday, September 24, 2009
Wednesday, September 23, 2009
Vicc író program v1.0 beta
Beliczai Balázzsal utaztunk egy fellépésre, amikor felvetődött, hogy ha már informatikus vagyok, írhatnék egy poén-író programot. Egy software-t ami csak úgy köpje magából a jobbnál jobb anyagokat. Csak megadom paraméternek a témát, hosszúságot, és pár perc alatt kész is az új blokk. Azt mondtam Balázsnak, hogy egyelőre még ne tartsa vissza a lélegzetét, mert ezt elég kivitelezhetetlennek tartom jelenleg.
Az ötlet viszont nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott, hogy lapoztam már végig "A világ legjobb ... viccei" sorozatokat unottabban mint a házolvasmányt. És akkor jött az ötlet, hogy ha kész humor blokkokat nem is, de ilyen vicceket az én programom is tudna írni. Sőt, talán a "Világ legjobb tízezer vicce" könyvet is egy program segítségével kerekítették fel tizenhétről tízezerre.
Nekifogtam hát az elemzésnek és hamar rájöttem, hogy a legtöbb vicc szerkezete igen egyszerű, pont olyan mint a sexnek. Mert van felvezetője, közepe és csattanója. Nem mintha ez a csodálatos hasonlat segített volna valamit is a további munkálatokban.
Nekifogtam hát tovább elemezni a szerkezetet. A bevezető például ilyen: "Két rendőr megy az utcán. Így szól az egyik: ", vagy "Újdonsült feleség a férjnek:". Itt még semmi bonyodalom sincs. A hallgató maga elé képzeli a két rendőrt, amint megy. Kint az utcán, mert hát a rendőrök ott mennek. Ennél több fantázia nem is kell. Nem érdekel, hogy mit cipelnek a hónuk alatt, vagy hogy jól aludtak az éjjel.
Ha fixálva van az alapállás, akkor jöhet a bonyodalom. Ez az a pillanat, amikor beáll a feszültség úgy a történetben, mint a viccmondó hallgatóságában. És mindenkiben feltevődik az aggódó feszült kérdés, hogy vajon az idáig megismert és nem kevés esetben megkedvelt hősünk miként vágja ki magát szorult helyzetéből. Illetve ilyenkor kiabálhatjuk be, hogy ezt a viccet már ismerjük, unottan köpve egyet balra. Ezt inkább kocsmákban vagy a piacon. Egy ilyen sorra példa: " - Öt ász? - csodálkozik a kezdő. - És ilyenkor ki nyer?" Ugye már a hajunkban is érezzük a feszültséget?
És természetesen a vicc csattanóval záródik. Erre különös figyelmet kell fordítani, ha eddig el-el felejtettünk a vicc menetét, akkor se rontsuk el a hatást azzal, hogy keressünk a szavakat a poén kimondásánál. Hiszen ez az a pont amin az egész vicc áll vagy bukik. Itt mennybe mehetünk vagy akár a pokolba, szóval legyünk magabiztosak és vágjuk ki határozottan az adut. Például: " - Mert én mindig leoltom a lámpát!" És tádádádádá, dobpergés megdicsőülés, lehet menni csajozni.
Ezt volt tehát egy alap-szerkezetű vicc. Ahhoz, hogy teljesen megértsük a viccek világát még egy nagyon fontos elemre kell rávilágítanom, mégpedig arra, hogy annál hatalmasabb a csattanó, annál monumentálisabb a vicc, minél meglepőbb a vége. Tessék, elmondtam. Ezek után pedig nem tettem mást, mint hogy a szerkezetet összekombináltam a meglepetéselemmel és kész is volt a software.
Namostmár a program úgy működik, hogy belegyömöszölünk az adatbázisába rengeteg ilyen szerkezetű viccet, a program pedig megkeveri ezeket és tetszés szerint választ a feltöltött viccekből egy bevezetőt, közepet és csattanót. A meglepetés elem pedig magától jön majd a keverés eredményeként. Lássuk mit dob hát ki a program első viccnek. Hú de nagyon türelmetlen vagyok, izzad a tenyerem. Mintha már benne lennék a viccbe, annyira fel vagyok fokozódva hangulatilag. És kész! Itt van az első vicc amit a program főzött:
Két rendőr megy az utcán. Így szól az egyik:
- Öt ász? - csodálkozik a kezdő. - És ilyenkor ki nyer?
- Mert én mindig leoltom a lámpát!
Hát nem fantasztikus?! Micsoda poén, micsoda csattanó! És a meglepetés elem fantasztikusra sikerült. Egy klasszikus született.
Az ötlet viszont nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott, hogy lapoztam már végig "A világ legjobb ... viccei" sorozatokat unottabban mint a házolvasmányt. És akkor jött az ötlet, hogy ha kész humor blokkokat nem is, de ilyen vicceket az én programom is tudna írni. Sőt, talán a "Világ legjobb tízezer vicce" könyvet is egy program segítségével kerekítették fel tizenhétről tízezerre.
Nekifogtam hát az elemzésnek és hamar rájöttem, hogy a legtöbb vicc szerkezete igen egyszerű, pont olyan mint a sexnek. Mert van felvezetője, közepe és csattanója. Nem mintha ez a csodálatos hasonlat segített volna valamit is a további munkálatokban.
Nekifogtam hát tovább elemezni a szerkezetet. A bevezető például ilyen: "Két rendőr megy az utcán. Így szól az egyik: ", vagy "Újdonsült feleség a férjnek:". Itt még semmi bonyodalom sincs. A hallgató maga elé képzeli a két rendőrt, amint megy. Kint az utcán, mert hát a rendőrök ott mennek. Ennél több fantázia nem is kell. Nem érdekel, hogy mit cipelnek a hónuk alatt, vagy hogy jól aludtak az éjjel.
Ha fixálva van az alapállás, akkor jöhet a bonyodalom. Ez az a pillanat, amikor beáll a feszültség úgy a történetben, mint a viccmondó hallgatóságában. És mindenkiben feltevődik az aggódó feszült kérdés, hogy vajon az idáig megismert és nem kevés esetben megkedvelt hősünk miként vágja ki magát szorult helyzetéből. Illetve ilyenkor kiabálhatjuk be, hogy ezt a viccet már ismerjük, unottan köpve egyet balra. Ezt inkább kocsmákban vagy a piacon. Egy ilyen sorra példa: " - Öt ász? - csodálkozik a kezdő. - És ilyenkor ki nyer?" Ugye már a hajunkban is érezzük a feszültséget?
És természetesen a vicc csattanóval záródik. Erre különös figyelmet kell fordítani, ha eddig el-el felejtettünk a vicc menetét, akkor se rontsuk el a hatást azzal, hogy keressünk a szavakat a poén kimondásánál. Hiszen ez az a pont amin az egész vicc áll vagy bukik. Itt mennybe mehetünk vagy akár a pokolba, szóval legyünk magabiztosak és vágjuk ki határozottan az adut. Például: " - Mert én mindig leoltom a lámpát!" És tádádádádá, dobpergés megdicsőülés, lehet menni csajozni.
Ezt volt tehát egy alap-szerkezetű vicc. Ahhoz, hogy teljesen megértsük a viccek világát még egy nagyon fontos elemre kell rávilágítanom, mégpedig arra, hogy annál hatalmasabb a csattanó, annál monumentálisabb a vicc, minél meglepőbb a vége. Tessék, elmondtam. Ezek után pedig nem tettem mást, mint hogy a szerkezetet összekombináltam a meglepetéselemmel és kész is volt a software.
Namostmár a program úgy működik, hogy belegyömöszölünk az adatbázisába rengeteg ilyen szerkezetű viccet, a program pedig megkeveri ezeket és tetszés szerint választ a feltöltött viccekből egy bevezetőt, közepet és csattanót. A meglepetés elem pedig magától jön majd a keverés eredményeként. Lássuk mit dob hát ki a program első viccnek. Hú de nagyon türelmetlen vagyok, izzad a tenyerem. Mintha már benne lennék a viccbe, annyira fel vagyok fokozódva hangulatilag. És kész! Itt van az első vicc amit a program főzött:
Két rendőr megy az utcán. Így szól az egyik:
- Öt ász? - csodálkozik a kezdő. - És ilyenkor ki nyer?
- Mert én mindig leoltom a lámpát!
Hát nem fantasztikus?! Micsoda poén, micsoda csattanó! És a meglepetés elem fantasztikusra sikerült. Egy klasszikus született.
Thursday, September 17, 2009
Az van ami van
Elmegyek Nagybányára manóskodni, mint a tavaly meg tavaly előtt. Majd teszek fel fotókat, ha lesz valami jó. Csak ne essen az eső, mert akkor az egész meg lesz... La revedere.
Wednesday, September 16, 2009
Monday, September 14, 2009
Nyaralás után tralala
Ezt már régebben megírtam, de nem találtam meg csak most. Hát tessék :D
Horvátországból hazajövet, még mindig sóval a szememben megálltunk a határon, a vámos felnyittatta velem a csomagtartót és megakadt a szeme a vízipisztolyon. Mit vízipisztoly, vízipuska. Vízigépfegyver. Megkérdezte, hogy van-e rá engedélyem. Erre picit lemerevedtem, mert nem volt. Elsőre arra gondoltam, hogy azt mondom, hogy van, de otthon felejtettem. Majd arra, hogy lázasan keresni kezdek az irataim között és csak utána "veszem észre meglepetten", hogy nincs nálam. De amíg az agyam ide oda cikázott a lehetőségek között, ő már el is kezdett mosolyogni. Erre én is kapcsoltam, hogy valójába nem is kéri az engedélyt. Természetesnek ható nevetést színleltem, majd ehehhheh hehehhee eh visszaültem az autóba. Forró helyzet volt
Másnapra viszont már megcsiklandozta a fantáziámat ez a vízipuska gengszterség, ezért fényes nappal, fél liter vízzel és ötven liter magabiztossággal nekivágtam Budapestnek, hogy rémültetet keltsek mindenben. Azért mindenben, mert csak élettelen tárgyakra mertem lőni. Azért nekem is vannak határaim. De ami után se az autók, se a parkolóóra nem mert visszapofázni, elhatároztam, hogy próbát teszek a kisebb humanoidokkal is. Meg is szólítottam két gyereket az utcán:
- Hajlandóak-e önök részt venni egy vízipisztoly csatában? Egyoldalúan...
De csak bámultak, biztos nem értették a felhívást vagy csak az volt a gond, hogy náluk épp nem volt vízipisztoly. Szóval őket hamar elintéztem, egy lövés a hasba egy pedig a nyakra és már mentem is tovább, főleg azért mert nem messze állt a két gyerek gazdája.
Utána egy nő akad az utamba, aki megkérdezte, hogy az a vízipuska valódi? Majdnem elnevettem magam a naivságán de végül csak annyit kérdeztem, hogy mit szólna ha rajta próbálnánk ki, de ezt meg nem akarta. Aztán, hogy felvágjak picit neki, azt mondtam, hogy engedélyem is van rá és végül is nem hivatalos szerv, hogy ellenőrizhesse és így a riszpekt is nagyobb. Tíz méter távolságból pedig még visszakiabáltam, hogy olimpiai ezüstöm van viszipuskából.
Most pedig kijelentem, hogy akárki büntetlenül lőhet rám vízipisztollyal vagy vízipuskával Budapest területén szeptember végéig. És Csenki Attilára is. Csak ő még nem tud róla. Tessék előkeresni a fegyvereket!
Horvátországból hazajövet, még mindig sóval a szememben megálltunk a határon, a vámos felnyittatta velem a csomagtartót és megakadt a szeme a vízipisztolyon. Mit vízipisztoly, vízipuska. Vízigépfegyver. Megkérdezte, hogy van-e rá engedélyem. Erre picit lemerevedtem, mert nem volt. Elsőre arra gondoltam, hogy azt mondom, hogy van, de otthon felejtettem. Majd arra, hogy lázasan keresni kezdek az irataim között és csak utána "veszem észre meglepetten", hogy nincs nálam. De amíg az agyam ide oda cikázott a lehetőségek között, ő már el is kezdett mosolyogni. Erre én is kapcsoltam, hogy valójába nem is kéri az engedélyt. Természetesnek ható nevetést színleltem, majd ehehhheh hehehhee eh visszaültem az autóba. Forró helyzet volt
Másnapra viszont már megcsiklandozta a fantáziámat ez a vízipuska gengszterség, ezért fényes nappal, fél liter vízzel és ötven liter magabiztossággal nekivágtam Budapestnek, hogy rémültetet keltsek mindenben. Azért mindenben, mert csak élettelen tárgyakra mertem lőni. Azért nekem is vannak határaim. De ami után se az autók, se a parkolóóra nem mert visszapofázni, elhatároztam, hogy próbát teszek a kisebb humanoidokkal is. Meg is szólítottam két gyereket az utcán:
- Hajlandóak-e önök részt venni egy vízipisztoly csatában? Egyoldalúan...
De csak bámultak, biztos nem értették a felhívást vagy csak az volt a gond, hogy náluk épp nem volt vízipisztoly. Szóval őket hamar elintéztem, egy lövés a hasba egy pedig a nyakra és már mentem is tovább, főleg azért mert nem messze állt a két gyerek gazdája.
Utána egy nő akad az utamba, aki megkérdezte, hogy az a vízipuska valódi? Majdnem elnevettem magam a naivságán de végül csak annyit kérdeztem, hogy mit szólna ha rajta próbálnánk ki, de ezt meg nem akarta. Aztán, hogy felvágjak picit neki, azt mondtam, hogy engedélyem is van rá és végül is nem hivatalos szerv, hogy ellenőrizhesse és így a riszpekt is nagyobb. Tíz méter távolságból pedig még visszakiabáltam, hogy olimpiai ezüstöm van viszipuskából.
Most pedig kijelentem, hogy akárki büntetlenül lőhet rám vízipisztollyal vagy vízipuskával Budapest területén szeptember végéig. És Csenki Attilára is. Csak ő még nem tud róla. Tessék előkeresni a fegyvereket!
Sunday, September 06, 2009
Só
Booya. Vége a vakációnak, kimostam a szememből a sót, lehűlt az idő. És nem csak ennyi történt. Meséltem már a Fábry féle projektről. Csak akkor nem számítottam arra, hogy e miatt rengeteget kell Pesten legyek. Ugyebár minden második héten van Esti Showder, ezért kéthetes ciklusokban kell gondolkodni. Úgy indul, hogy egyik héten Kedden és Pénteken van gegparty, utána való héten pedig Kedden illetve Szerdán felvétel, ahol ott kell legyen valaki a gegcsapatból. Következő héttől pedig minden indul újra. És ha egyik olyan hétvégén, amikor nincs pénteken gegparty bejön egy fellépés, akkor már nem is éri meg hazajönni. Így alakult, hogy most hétfőn elutazok Pestre és csak Októberben jövök haza. Ez több mint három hét... Most elég furán érzem magam, nem is tudom miért. Pedig számítottam rá, hogy valamikor eljön ez is, most mégis... Na nem tudom, biztos jó lesz. Csak most fura. Mintha elköltöznék otthonról...
Subscribe to:
Posts (Atom)
