A Szexblogok terjedéséről

This summary is not available. Please click here to view the post.

Az egyszeri rádió

Az infopro rádiót hallgatom és megy a Nana dal, alatta pedig hallatszik ahogy a másik idióta játszik valami GTA-t vagy mit, mert kiszűrtem a fegyvertöltés, a lövés és a rendőrkocsi szirénájának a hangját. Hát nem idióták? Csak költői kérdés volt.

A fantomok az életemből

Most néztem végig az egyetemi ballagási fotókat és azt vettem észre, hogy a felvételek tele vannak vámpírokkal és fantomokkal. Eddig nem is sejtettem, hogy kikkel jártam egy egyetemre, szinte naponta, de a fotók nem hazudnak, hanem felfedik az igazságot. Ezen a képen például van egy olyan fantom, ami csak egy lábon közlekedik (lehet, hogy szökdécsel, lehet, hogy vonaglik vagy az is lehet, hogy repül), az arca pedig nem is látszik, úgy rázza a fejét.

Nem merek lekapcsolt villannyal lefeküdni. Úgy érzem minden eddigi kapcsolatomat újra kell értékeljem egy fényképezőgép segítségével.

Az illat és a történet

Egyszer olvastam egy fantasy könyvet húsvét környékén. Mivel locsolás után maradt még kölnim, ezt szagolgattam majdnem egész olvasás alatt. Majd elkallódott valahova az üvegecske és csak sokára leltem meg újra, és ekkor bele is szagoltam. Legnagyobb meglepetésemre, a kellemes illat hatására majdnem kézzelfoghatóan felelevenedett előttem az akkor olvasott könyv, annyira reálisan és frissen, mintha akkor olvastam volna a történetet, abból is leginkább az a jelenet, amiben a sárkány a levegőben röpült. Ezért el is neveztem a kölnit Sárkány-röptetőnek.

Az agy könnyen megjegyez információt, ha van valami amihez társítsa. Úgy néz ki, hogy én akkor öntudatlanul is annak a kölninek a szagába zártam a könyvben történteket. Most azonban már, a sok használat és emlékeztetés után elment a kölni emlékmegkötési ereje.

Széchenyi István - önéletrajzom - írta Felméri Péter - 2. részlet

A hatalmas igényre való tekintettel, ami jelen esetben 1 ember, folytatom kutatásaim eredményének leközlését ami a Széchenyi István önéletrajzát illeti. Egy nagyon poros és egérszarral teli könyvben a következőkre bukkantam:

"Kedves naplóm. Megint én vagyok az, Széchenyi O.E. István, folytatom a naplómat. A két iniciálé a nevemben a legtöbb ember számára ismeretlen, de ez így is van jól. Minden esetre, sok ismerősöm a parlamentből, amikor meglátta, arra tippelt, hogy magam biggyesztettem oda őket nagy pökhendin, és azt jelentik, hogy "Ország Ember", pedig nem. Azok valójában azt jelentik, hogy "Ottó Elemér". Na mindegy. Ma nagyon unalmas volt a parlamentben. Megint. Már unom ezt a forradalmi hangulatot, amikor mindig kell tenni valamit. Az az idióta buzeráns Fülöp ispán (ispán, halj oda, micsoda foglalkozás. akkor már inkább legyen szenátor vagy pék vagy akármi.), azzal csesztetett, hogy kellenek fegyverek, hogy [az egérszar miatt nem tudtam kiolvasni ezt a részt - a szerk.]. Kossut Lajos is készül a forradalomra, lovagolni tanul. Csak én nem tudom, hogy mit csináljak, most itthon vagyok ágyban, párnák közt halok meg az unalomtól. Na majd holnap rendet rakok a parlamentben."

(Első rész)

A könyv vége

Akármilyen kerek legyen egy történet, akármennyire is el legyenek varrva a szálak a könyv végén, mindig nagy űr marad bennem egy könyv elolvasása után és ezért nehezen teszem le a kezemből. Úgy érzem, mintha kidobtak volna abból a világból. Talán azért, mert a történet alatt megkedvelem a szereplőket, és kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik velük a későbbiekben. Nem tudom mi az oka végül is, de ez az érzés fogott el most is, amikor befejeztem a "Battle Royale"-t. Fogok hamar egy másikat vagy megnézek valami filmet.

Dr. Stutz a műtőben

Dr. prof. Stutz épp egy nagyon szőrös emberen (herr Bruno) akart segíteni, egy kis szőrtelenítéssel, ezért kipróbálta rajta a Hollandiából importált lézeres szőrtelenítő berendezését. A műtőbe tudósítónk nem tudott bejutni elemben a következő hangfoszlányokat tudta rögzíteni felvevőkészülékével, aminek a tudományos neve diktafon vagy miazisten, de mi itt a Felméri Péter tudományos kutatóintézetben csak röviden "olyan-kis-kazettofon-izé-amivel-fel-lehet-venni-a-hangokat-meg-beszédet-meg-ilyenek" néven emlegetjük. A műtőben van még Helga is, az osztrák asszisztensnő, aki segédkezik az operációban.

Helga: De herr Bruno, azért mégis mit képzel? Tartsa otthon a kezét!
Dr. Stutz: Helga nyomjon még két pint anfitometanilint a páciensbe, mert így nem lehet dolgozni.
...

Dr. Stutz: Beállítottam a lézerágyút, pontosan a páciens szakállára céloz, kérem Helga fixálja le a fejét, nem akarom kisütni a szemét.
...

Helga: Dr. Stutz, kezd nagyon melegedni herr Bruno feje. Nem gondolja, hogy kicsit vissza kéne fogni a halálos sugarat?
Dr. Stutz: Helga, maga ne szóljon bele!
...

Helga: Már füstöl a masina herr doktor, de a páciensnek még teli a feje szőrrel. Mi lesz most?
Dr. Stutz: Helga tegye fel a védő szemüveget, jól megizzaszt minket ez a kis piszok. Még több energiát adok rá.
Helga: Igen is herr doktor, feltettem.
Dr. Stutz: Nem magának Helga, hanem herr Brunonak.
...

Helga: Jesszus herr doktor, hiszem már a tiltott piros zónában van a mutató!!
Dr. Stutz: Elhallgasson Helga, még soha se győztek le engem. Most se fog ez megtörténni!
...

Dr. Stutz: Ez az Helga, győztünk. Szállíttassa át a pácienst a heverőbe, most pihenésre vágyok. És ne felejtse a hivatalos jelentésbe csökkenteni a dózist, nehogy büntetést kapjunk.
Helga: Igenis herr doktor, engedje meg, hogy adjak egy puszikát a homlokára, mert megérdemli.

Széchenyi István - önéletrajzom - írta Felméri Péter - részlet

Elhatároztam, hogy könyvet akarok írni. Fontos! Ez nem egyenértékű azzal, hogy "Elhatároztam, hogy könyvet írok". El is árultam ezt Téesz barátomnak. Az elején még azt se tudtam milyen könyvet akarok írni, csak a borítót láttam magam előtt. (Amúgy a verseskötetemben is a borítóval kezdtem a tervezést, mert az fontos.) Szóval Téesz javasolta, hogy legyen a könyv címe Széchenyi István emlékiratai. Az ötlet nagyon megtetszett, szóval belefogok. Itt most meg is jelentetek egy részt belőle, amit már megírta kikutattam egy nagy könyvtárból.

"Én vagyok Széchenyi István, de ti szólítsatok csak Széchenyi Istvánnak. Egyszer amikor a parlamenti kávéautomata előtt álltam és épp az aprókat kerestem, észre kellett vegyem, hogy nincs egy vasam se. A kardomat leszámítva, de hát azzal csak nem fizethetek. Habár... Na és ekkor pont arra járt Kossuth Lajos, akinek a fejében mindenféle forradalmi eszmék forrongtak. Mondom Lajos, nincs egy ötösöd? (öt pengős - a szerk.) Szerencsére volt nála, és amilyen kedves és becsületes egy ember, meg is ajándékozott vele. Aztán jött egy unalmas parlamenti ülés, amit majdnem átaludtam, mert valakik elfoglalták a nyomdát és nem tudtam megszerezni a legújabb sodoku nyomtatványt... Na majd folytatom, most kell szavazni, hogy rabok legyünk vagy szabadok és még nem tudtam elgondolkozni, hogy mit szavazzak."

Na eddig tart az ízelítő, aki úgy gondolja, az majd megveheti a könyvet és megtudja az egészet. A könyv címe azt hiszem az lesz, hogy "Széchenyi István - önéletrajzom", de ez még változhat.

Battle Royale

Most olvasom ezt a könyvet. Takami Kósun írta, azaz japán a szerzője, a story pedig egy alternatív jelenben játszódik, Japánban. Körítésnek annyi is elég, hogy itt Japán egy kommunista mintára működő állam, ahol katonai hatalom és elnyomás uralkodik.

És akkor itt van a Program, amitől az egész érdekessé válik. A lényege a Programnak az, hogy 3.os osztályokat (most azt nem tudom, hogy ez itt 7. vagy 11. osztálynak felel meg) választanak ki kéthetente, akiket elzárnak egy szigetre, vagy egy hegycsúcsra, fegyvereket adnak a gyerekeknek és addig megy a játék, amíg csak egyetlen túlélő van. Nagy vonalakban olyan mint a "The Condemned" amerikai film, csak itt gyerekek vannak és nem had- illetve börtönviselt gyilkológépek. A kormány hivatalos álláspontja szerint a Programnak az a célja, hogy jó harcosokat neveljen az államnak, mivel nincs kötelező sorkatonaság. A nyerteseket a játék végén be is mutatják a tévében, de addig a helyszín titkos. Szóval nem egy illegális sportról van szó.

A gyerekek kapnak egy nyakörvet, amit nem lehet leszedni és amin keresztül nyomon lehet követni őket, illetve a tulajdonos életjelet is lehet mérni velük. Ugyanakkor alkalmas arra is, hogy felrobbantsák a hordozót. Újabb szabály, hogy nem szabad elmenekülni, mert a katonák lelőnek, a sziget körül hajók vannak. Induláskor mindenki kap egy zsákot, benne kaja, víz, egy fegyver, ami villától kézigránáton keresztül az automata gépfegyverig akármi lehet, illetve iránytűt és a sziget térképét. Kétóránként egy-egy zóna tiltottá válik, amit rádión jelentenek be. Tiltott zóna annyit jelent, hogy a aki a zónában tartózkodik, az meghal, mert felrobban a nyakán levő pánt.

Érdekesség még, hogy a könyv minden oldalán, illetve minden apró fejezet végén írja, hogy hány tanuló maradt még életben. Én 220. oldal mélységénél tartok amikor is már csak 27 fő lélegzik.

A könyv elején leközölték a térképet is, illetve az osztálynévsort. Néha, amikor nevek merülnek fel, akkor zárójelbe oda van írva melléjük, hogy pl. Nanahara Súja (fiuk 15.) vagy Ucumi Jukie (lányok 2.).

Ahol én tartok, épp a Program lebonyolítója beszélgetett egyet telefonon a Tanügyminiszterrel, és kiderült, hogy mindketten fogadtak arra, hogy ki lesz a túlélő. Természetesen az osztályt a Programba való bekerülés előtt alaposan tanulmányozták. Ami azt illeti, nekem is megvan a saját tippem :)

Ja igen, a könyv 18+

Taram taram

Szétszereltem, kipucoltam, aztán összeszereltem azt a kurva porszívót. Nehéz munka volt. Volt benne vagy 20 csavar, tönkrement a tenyerem, amíg megbirkóztam velük. És rengeteg por jött ki minden olyan helyről, ami nem a gyűjtőszák. Hogy utálom a port... főleg a port hajszálakkal keverve... Na remélem nem fogom megálmodni.

Na ebben a bejegyzésben nem írtam semmi okosat a Székelyföld Autonómiájáról, ami mostanában nagyon nagy téma az internetben is. Mert hát mit írjak? Az egész pénz ami onnan eljön adóban, az mind ide jön Kolozsvárra és utakat építenek, meg takarítják a várost. Hát rossz ez? Na ennyit értek én az egészhez? Hát írjak akkor róla?

4 hónap, 3 hét, 2 nap

Végre megnéztem én is a "4 hónap, 3 hét, 2 nap" című filmet. A kommunizmus idején játszódik, de mivel konkrét nevek (pl. Ceauşescu) illetve események nem jelennek meg benne, az egész nagyon időtlenné és általánossá válik. Akárhol játszódhatna és akármikor. Gondolkoztam azon, hogy mi is lehet az, ami ennyire jól megteremti a kor hangulatát. Nekem két elem jutott eszembe. Az egyik az, hogy nem túlozza el a dolgokat. Nem tér ki konkrétan a rendszer túlkapásaira, nem jelennek meg a filmben az elnyomók. Csak az emberek félelmeiben, zsigereiben vannak jelen. Ennek a periódusnak az ábrázolásakor nagyon sok filmben megjelennek a hátborzongató túlzások, a groteszk ábrázolások, amik kicsit ellentmondó módom de úgy érzem, hogy enyhítik a hangulatot. Ha az ember túlzásokba ütközik, akkor hajlamos kilépni a filmből, eltávolodni tőle, és az egészre úgy tekinteni, mint egy mesére. Úgy érzem, hogy ez a film megtagadja ezt a fellélegzési lehetőséget és éppen ezért hat annyira nyomasztóan. Én keveset éltem abban a periódusban, de még is nagyon nyomasztóan hatott rám a film, felélesztette bennem pár latens félelmet, azt a hangulatot, amikor úgy érzi az ember, hogy nincs kilátás, mert a kormány mindent irányít és az egész életed egy konstans meghasonulás kell legyen, a valódi értékeid között és a között amit másoknak mutatsz, rettegve az árulástól, soha se tudva ki a besúgó.

A másik nagyon hatásos elem, ami csak fokozta ezt a hangulatot az a sok vágás nélküli felvétel. Úgy gondolom egy ilyen felvétel esetén a színész nagyon bele kell élje magát a karakterbe, ahhoz, hogy egy ekkora monológot tartson, mint amilyet az "orvos" (vetélő ember, vagy hogy nevezzem). Meg kell mondjam, hogy talán ez a monológ tette a legnagyobb hatást rám a teljes filmből. Annyira nyers és valós volt az a jelent.

Mindenkinek ajánlom figyelmébe, de természetesen nem egy kellemes kikapcsolódás céljából.

Én és a Szomszédnéni

Na most figyeljetek köcsögök. Én ismerem a Szomszédnéni Produkciós Iroda mindkét tagját. Személyesen faszikáim. Na ehhez mit szóltok? Azt hiszitek, hogy nem? Na itt egy bizonyíték. Az egyiket úgy hívják, hogy TSz (ejtsed Téesz). Na? Még mindig nem hiszed csávó? A másikat meg úgy hogy Béfé. Ami a Bálint Ferenc rövidítése. Na itt a bizonyíték. És, ha a kocsmában találkozok velük, akkor köszönnek nekem. Még egy bizonyíték. Na ki a király? És most lesz nekijek egy 1100 * 10 billió-milliószor legjobb előadásuk pont szombaton január 19.én. Az Operában. Becsszóra. Érted? Az OPERÁBAN!!! Itt a plakát is. Word.

Ezen a plakáton meg ott vagyok én is közöttük. De ez titkos baráti plakát, nem publikus. Csak hogy lássátok, hogy mennyire jó barátok vagyunk. (NEM HAMISÍTVÁNY!!!)

U.I. A jegyek mind elfogytak már, mert olyan jók.
U.I.2. Még IWIW-en is bent vannak nekem.

Felméri Péter Show 12 - Game Over

Szerusztok emberek. Ma egy kis manó is azt mondta, hogy blogoljak és mivel én azt csinálom amit mondanak nekem, hát blogolok. Miről is, miről is, hát adja magát a téma csuklóból. Mivel nem tettem még fel az utolsó Erdély FM-es produkciómat, megteszem most, hogy lássátok ti, hogy én mennyire egy nagyon humoros perszón vagyok. Ebben az adásban csak 100% Felméri Péter van, mert a legutolsó meghívottammal készült anyag hangminősége, Erika szerkesztő szerint, nem elég jó.

Ez lett szóval az utolsó Felméri Péter Show. Hogy miért maradt abba? Gondolom ezt kevés történész fogja majd kutatni, ezért inkább megírom én. Szóval a főnök szerint kevés partnerrádió vette át a műsort. (Itt megsúgom, hogy a híreket és a popsuli című adást leszámítva ez ment a legjobban, de én külsős voltam, azaz könnyen leépíthető) Persze úgy váltunk el, hogy ha lesz saját frekvenciája a rádiónak, akkor majd újra tárgyalunk, meg lehet, hogy beindul valami más műsor is, amibe én bekerülhetek, szintén humor témával, de ez még csak elképzelés.

Szóval lejárt egy 12 részes szezon, remélem volt olyan, akinek tetszett és szívesen hallgatta meg, illetve ha volt olyan, akinek kifogásolni valója volt, sajnálom, hogy nem szólt időben. Nekem minden esetre jó szórakozás volt, új embereket ismertem meg, belekóstoltam a rádiózásba is és mindenképpen jól fogott, hogy a rádióval is kísérletezhettem egy keveset.

Na de fel a fejjel, én nem sírok, mert a múltkor, amikor sírtam befolyt a billentyűzethez és tönkretette, szóval erős leszek, mint a Pirosarany és visszafogom magam.



(letöltés)

Az Isten azt mondta, Petike bloggoljál

Egyszer egy tibeti bölcs azt mondta, hogy a blog arra való, hogy írjanak bele. Az is igaz, hogy azt is mondta, hogy a bogarak finomak, szóval nem nevezném egy teljesen beszámítható forrásnak, sőt később ki is rúgták a rendből, mert szilveszter éjszakáján úgy berúgott, hogy csórén terrorizálta a templomba siető híveket. Na erről ennyit, idáig tart a bölcsesség. Ami meg ennek a bölcsességnek az üzente az az, hogy Boldog új Évet kívánok neked.

A második pont pedig az, hogy mindenki írja le ide hozzászólásban, hogy miket fogadott meg 2007-re és ebből mit sikerült beteljesíteni illetve betartani. Aki meg akarja azt is leírhatja, hogy mit fogadott meg 2008-ra és 2412-re is. Ha egy hozzászólás se érkezik ehhez a bejegyzéshez, akkor öngyilkos leszek.