The Birds Reloaded

Az előbb fejeztem be a Madarak című filmet (Alfred Hitchcock - The Birds - 1963). Minden meg volt hozzá. Csend, egyedüllét, sötétség, éjszaka. De se a nagy ijedtség, de a velőig ható félelem nem jött. Pedig nagyon vártam. A szüleim azt mondták, hogy nagyon rémisztő a film és hogy ők a film után igencsak féltek a madaraktól. Hát lehet, hogy az akkori technikával abban az időben nagyon ijesztő volt a film, elemben én inkább mosolyogtam rajta. És elmélkedtem, hogy mit beszélgettek a madarak egymás között. Ezek még a vasbetonban is kárt tettek egyik reprízben, a másikban meg csak ültek és bámultak meg beszélgettek vagy mi. A színészi játék is inkább olyan volt, mint a színházban, minden mozdulaton látszott, hogy mennyire természetellenes.

Az egészben nem volt semmi fordulat. Hogy például, amíg a madarak támadnak, addig valaki elintézi a régebbi tartozásait és kinyír valakit majd egy pár madárholtestet tesz a helyszínre, hogy elterelje a gyanút. Vagy, hogy az anyuka voodooval terelte a madarakat a falura, valamilyen ősi bosszú miatt. Vagy kiderüljön, hogy egy őrült tudós van az egész hátterében vagy ami még jobb, maga a kormány és egy madárirányító szerkezetet dolgoztak ki, mint valami titkos fegyvert, amivel el akarják pusztítani az ellenségeiket és most épp tesztelik egy csóró kisvároson. Vagy ami ezeknél sokkal kézzelfoghatóbb, a madarak valójába tollas ufók voltak, akik ki akarták használni a kis káoszt, mielőtt Mulder kezébe veszi az X-Aktákat. Vagy akármi.

Szóval szerintem nem volt egy nagy durranás, vagy legalábbis itt nálam nem durrant számottevően. Ami tetszett az a pár képsor a végén, amikor a rengeteg madár majd minden felületet ellep. Na az látványos volt. Biztos madárétellel szórták fel az egész farmot.

Azt nem írja a végén, hogy a forgatás alatt egyetlen madár se sérült meg, szóval lehet, hogy sérültek meg. Vagy amik megsérültek, azokat lefizették, hogy ne panaszkodjanak. Vagy kitömték, és akkor meg már kellékek voltak, szóval nem számítottak.