Thursday, April 26, 2007

Szörcsszerva

Írtam egy történetet senyelven, amit írtás közben találtam ki. Alapja a magyar, nyelvtana nincs. Hogy mennyire egyszerűen érthető és elsajátítható meg se tudom fricskázni, szóval mindenki döntse el maga. Az egésznek van egy olyan hangulata, mint mikor hallod az embereket beszélni, sejted, hogy milyen nyelven, de egyetlen szót se értesz belőle. Aztán mintha homályosan mégis kialakulna valami értelmes az elkapott kötőszavaknak köszönhetően. Kíváncsi vagyok kinek mi jön le ebből. Íme a történet:

Üzbergán satrafi nyomatott át a huzaföldi deresen. Hanetrgálva morfolódott, hogy itt és azonnal neki szürtyenteni kéne egyet, mielőtt odábbvontat. Együzibe lezavarta hát az átalvetőjét és előkapva a szütyköst, kiszorította az utolsó sercintésig, majd elégedett zuvajjal felfujtatott. Emigyen meglazulva tovább sodródott az atyaföld felé.

Semmiidő elvonulása mellett sokatmondóan becsúsztatott a kozmopoliszba. Meg se szűrcsintve a sebajmesz hosszavisszáját beseverkált amúgy őszintén a szűrcsintőbe. Ott már javában hajtogatta szűgyfelé a jóféle stameszlit a teremburája. Deres kalapot se vágva, handabandát mellőzve befingatta az első szürcsöt. Ezt senembánta, deméghogy a szervát csak fokozta. De hajrázott igencsak a szifonok legjava, nehogy mulassza a passzt.

A süldő bemajtolást seperc követte a horkmájkodás majd a gurgula amit a szürcsentés csak alapozott. A múzsa se akadt fel a szecskára, dáridózás alatt fülsentett az áldoma. Ki szűgyte, ki feslette, de minden szenyházi kijárt a mutatóra.

Ám a mi atyafink csak a szörtyintést fütykézte és metélten fricskázta a józsákat. Ám egy sermetsző csak futatta az iramot és sehogy sem sündörgött a jóságosba. Dölt is a savlé, derült a fizimiska, csillant a dérlé, szorult a kontra, csiszolódott a fehérlapát.

Már a fütty se rekkent, a sóder is bentfeszült, szigor fenakadás dúdolt a szélben.

Ekkor az utolsó lötty után lement a legfáinabb, legfingosabb józsa is, mire dörrent hatalmas elismerő szutykó és hastapsa.

Atyafink bajsza semmissza módra vitatott körbe elégedett sündörgéssel. Ez már a tizedik hurrá szerva volt a sorban.


Valaki eljutott ide? Na kiváncsi vagyok mit értettél meg belőle. :)


14 comments:

benkenandor said...

Fideigyelj, Pelméri... nemtrudom hasszor lonta el, de nyüzü mergó keserv-e szánal. Cserkasza mendergó porbafütty kauri, s azonkiv falloszomán lovaranty tovagebe. Megpáricskoltad?

Anonymous said...

Nekem úgy tünt, hogy ez az Arany János: "A welszi bárdok" című versének elemzése.

Felméri Péter said...

na, egyik se találta el, két feketepont eddig

Lilian said...

Valami faszi elmegy inni a kocsmaba.
Hallom jossz Lonondba Oktoberben. tenyleg?

torokati44 said...

kocsmázás

Anonymous said...

Szerintem ez Borat xD

Vöröstörpe said...

Szerintem ez abszolút érthető :D :P

Vöröstörpe said...

Na elmondom mi jött le nekem.... Röviden: Faszikám útja közben betér egy kocsmába, ivóversenyt rendeznek, egy másik emberke kitart egy darabig, mégis hősünk győz, és ettől marha boldog, mert ez már sorozatban a tizedik győzelme. Ha nem ez a lényeg, akkor most beégtem :D

Unknown said...

Nagyon tetszett a sztori, de még a nyelvezete is. Mintha tényleg létezne ilyen tájszólás :)
Egyszer én is írtam kamukínaiul egy pekingi kacsa receptet.(Pl. a kacsára azt találtam ki, hogy "gi-zon-hai")
Most, hogy olvastam az írásodat, gondoltam, hogy megkeresem. És láss csodát, még azóta is kering a neten, mint ismeretlen szerző munkája:)

Felméri Péter said...

Lilian, nem tudom: megyek Londonba? Hol terjeng ez a hír?

Zsófi, igen, nagyjából megfejtetted, ami még hiányzik, az az eleje. Miről szól az első bekezdés?

LTG, ha még kering, akkor nyomj ide egy linket :)

Szabó Tünde said...

Az első bekezdés: Felebarátunk :-) könnyített magán a természet lágy ölén...

Vöröstörpe said...

igen-igen, Könnyített magán! :D

Unknown said...

Itt a szóban forgó link:
http://vacuum7.freeweb.hu/kackac/nyomtat/recept3.html

Felméri Péter said...

Igen Tünde, Zsófi, eltaláltátok, meg van fejtve a rejtély, hurrá :D

LtG, poénos lett a recept, gratulálok hozzá :)