Tusnád 2

A második nap zenére ébredtünk. Mindenki. Ez olyan határozott zene volt, hogy mindenki felébredt rá. A hangerő miatt. Tábori szokás. Elég jól bevált.

A reggeli a legrosszabb étel a táborban. Nem értem miért muszáj azért mindenkinek felébredni rá. Minde1, késő bánat.

A délelőtti előadások közül elmentünk a relatio.ro weboldal főszerkesztőjével rendezett beszélgetésre. Aztán ott, mind szintén weboldal tulajdonos, kérdezgettem a srácot a munka rejtelmeiről. Érdekes volt.

Ebéd közben egy kisfiú mesélte az anyukájának az esti előadásunkat a Szomszédnénivel. Rám mutat és azt mondja, hogy a bácsi ott úgy csinált, hogy és utánozta Izabellát. Persze Béfé és TSz se úszta meg. Meglepetésemre a Kőemberre is elég jól emlékezett, annak ellenére, hogy nekem úgy tűnt, nem volt valami fényes teljesítmény. Lehet az a darab közelebb áll a kisebbekhez.

Térjek itt ki arra is, hogy máma töltöm a 24-et és kicsit kellemetlenül felnőttnek érzem magam. Ha ehhez még az egyetemi diplomát is hozzászámítjuk, akkor én egy önfentartó, felelős polgár kéne legyek. De ezt orvosolni szeretném. A terv az, hogy beiratkozok a Sapientia média szakára. Beiratkozás jövő héten, vizsga utána. Szóbeli meg írásbeli. Remélem lesz időm tanulni, mert 70 lej a beiratkozási díj. És persze kíváncsi vagyok a tanulnivalóra, meg a arra hogy milyen elsőévesnek lenni így idősen.

De visszatérve Tusnádra. Ebéd után még történt ez az, de nagyjából döglés. Ja igen. És fizettek is. Ami jó. Vonatjegyet és fellépési díjat. Nagyon beindult a szervezkedés a Republic koncert miatt, szereltek ezt azt amazt. Én nem vártam már meg a koncertet, mert indult a vonat. Sok a munka itthon, azt se lehetett elhagyni.

A vonaton szerencsére egy fülkébe kerültem Zolival, aki médiás hallgató és szintén a táborban volt. Azt mondta, hogy ideadja a fellépésről készült anyagot, mert felvett egy pár percet. Jó sok másról is beszélgettünk, szóval kellemes volt az út visszafele.

Még itt megemlítem, hogy tegnap született kisfia az unokatestvéremnek, Erzsónak, és egészséges és mindketten jól vannak. Ha még várt volna pár órát, akkor ő is 13.án született volna, mint én. Eredetileg Andris lett volna a neve, de úgy hallom, hogy még Áron is lett, az utolsó pillanatban. Az anyák kiszámíthatatlanok ez ilyen pillanatokban. Hiába a megegyezés, csak az övék a döntés. Én eredetileg Ferenc voltam a terv szerint, de aztán Péter lettem az utolsó utáni percekben. Azért nem mondom hogy nem volt jó döntés.