Nem meséltem még a nagybányai Főtér Fesztiválról. De majd most. Másodszorra hívtak meg a Főtér kabaláját játszani Nagybányára és hát az idén is nagyon tetszett a buli. Tavaly a Főtér Bolondja voltam, idén pedig a Bánya Manó. A feladatom pedig az volt, hogy az embereket szórakoztassam, műsorok levezetésébe besegítsek, esetleg műsort is vezessek (de konkrétan műsorvezető nem voltam, arra ott volt tavaly TSz, idén pedig Béfé), ebbe-abba belefopázzak, növeljem a hangulatot. És közben tallérokat (a gyakorlatban ezek színes fakorongok voltak) osztogassak, amit az utolsó nap eltombolázhattak a tulajdonosok.
Tavaly nehezebben indult be a dolog számomra, mivel annak ellenére, hogy szerintem sokkal találóbb cuccokat szereztem össze haveroktól, turkálóból, régi tartalékokból illetve profi kellékboltból, nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak. Éppen ezért első nap effektív két vállra fektettek a tallér éhes gyerekek. Soha sem számítottam volna rá, hogy ennyire megvadulnak a tallérokért. Főleg, hogy nagyrészük azt se tudta mire való a tallér, mit lehet csinálni velük. Sokan még harmadnap is azt tudakolták, hogy mire valók ezek? Viszont ennek ellenére oda és vissza voltak értük, mindenkinek kellett. Szóval ez a tallér valódi valutává nőtte ki magát erre a három napra amíg a Főtér Feszt tartott.
Mint mondtam, az elején nem tudtam hogy kezeljem a pénzéhes csürhét, aminek átlag életkora valahol 7 év körül mozoghatott, átlag magassága pedig olyan 120 cm körül. Ezért az első nap után kétségbe esve mentem aludni. Azonban másnap reggel az egészet teljesen más megvilágításban láttam. Rájöttem, hogy ezek a gyerekek bármit megtesznek a tallérokért. És kinél vannak a tallérok? Szóval igen. A kulcsszó pedig a "stratégia". Ennek első pontja az volt, hogy délelőtt elrejtettem pár tallért a Főtéren, majd a rohamozó gyerekeknek azt mondtam, hogy ha kell tallér, akkor nyomás keresni. Ezzel levegőhöz tudtam jutni, és természetesen ezzel akármikor le tudtam rázni őket. Persze egy idő után már figyeltek engem, szóval másokat kellett megkérjek, hogy tallérokat rejtegessen szerteszét. A Fesztivál végére viszont rájöttek a gyerekek, hogy engem hiába figyelnek, ezért mindenkit követtek, aki velem kontaktusba került, de ez már csak Vasárnap este történt, akkor pedig már nem is volt olyan fontos a rejtegetés.
Aztán bevezettem az "aki lerohan engem nem kap tallért" szabályt. És hát a tallérért cserébe még akár szépen csendben, nyugodtan is tudtak maradni. A gyerekek válaszképpen pedig rájöttek, hogy talán kiemelkedő képességeikkel tudnak engem rávenni arra, hogy tallérokat adjak nekik. Táncoltak, ugráltak, énekeltek, rajzoltak, festettek, grimaszokat vágtak, kézimunkáztak, csak hogy tallért kaphassanak. Amikor pedig már ez is unalmassá vált, jött a szemétgyűjtés a Főtérről akció, ahol tallért kaptak azok, akik felszedegették a szemetet a földről, stb. Nehezen tudtam volna olyan dolgot elképzelni, amit nem lettek volna képesek megcsinálni a tallérokért.
Másik oldalról pedig erős szerveződésbe fogtak egyesek, mivel látták, hogy egyedül nehezen szereznek nagyon sok tallért, hogy a fődíjra pályázhassanak, és ezért elkezdtek csoportosulni. Én csak kis maffiáknak neveztem ezeket a bandákat. Ha a csoportból egyiknek adtam tallért valamire, már is rohant a haverokhoz, akikkel együtt gyűjtött, hogy ők is jöjjenek, ugyanazzal az mutatvánnyal, hátha nekik is adok. Mikor pedig átláttam a dolgon, és nem adtam nekik, jött a nagy felhördülés, hogy akkor meg a másik miért kapott? Ekkor jött az egyes szabály: "aki lerohan engem nem kap tallért". Összesen talán három ilyen kis maffia csoportosulásra figyeltem fel, de lehet, hogy több is volt.
Szóval ide mentem vissza az idén is, de most már ismeretekkel és tapasztalattal felvértezve. Az utasítás a tavalyihoz képest pedig csak annyiban változott, hogy most a felnőttekre is figyeljek oda, mert hát ők is a Fesztivál résztvevői. Ennek megfelelően hát nekik is osztogattam a tallérokat. (Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy volt egy anyuka, akinek biza szívesen osztogattam volna a tallérokat. Megállás nélkül.)
Az idei szerkóm nagy része turkálós volt + hatalmas fülek egy profibb boltból, de sajnos egyéb manó-kellékük nem volt. Szerintem nem volt nagyon manós a megjelenésem, de azért megtette. Felvértezve a tavalyi tapasztalatokkal, az első nap is nagyon simán és kellemesen telt, sőt egyenesen élveztem a manóskodást. Volt aki furán nézett, de nagy részükkel együtt szórakoztunk. Sok ismerős arcot láttam tavalyról, és picit meglepett, hogy úgy tűnt, mintha semmit se változtak volna a gyerekek. És hát ők is emlékeztek rám, az elején sokan megkérdezték, hogy most nem lesz Főtér Bolondja? De lesz. Nézz tükörbe. Kinél vannak a tallérok? He? Na azért!
A végére pedig itt van pár kép az idei nagybányai Főtér Fesztiválról. Amiken nagyjából én vagyok rajta. Mert hát olyanokat választottam...
Ábra 1. Cool as I am, chillin
Ábra 2. Ezt a bentondarabot ráteszem erre a kislányra. Hű, de nehéz.
Ábra 3. Ezen a képen dolgozok
A kép csak illusztráció. 
