Marosvásárhelyről Kolozsvárra két úton lehet eljutni legalább, az már biztos. Ma tapasztaltam meg a másodikat is. Ez nem nyelvbotlás, ezt valóban tapasztalni kell. A konvencionális utat, ami Tordán vezet keresztül gondolom mindenki ismeri, széles utak, kevés, nagyjából távolságtartó falu jellemzi. A másik viszont ennél sokkal misztikusabb. De ne vágjak a lovak elejébe. Épp örültem, hogy sikerült megállítanom a 14:00kor induló buszt a megállóból kijövet és elégedettségem csak fokozódott, mikor kiderült, hogy a fuvardíj csak 13 lej (a következő, 16:15ösre ez 14,5 lej), és a busz maga nagyon tisztának és kényelmesnek tűnt. Ekkor ért az első meglepetés. A busz nem Kolozsvár fele indul az autóbusz állomásból, hanem az ellenkező irányba. A városban több helyen is megállt és a busz szép lassan feltelt. Kellemetlenebbnél kellemetlenebb szagú emberekkel. Mire kiértünk a városból, már majdnem minden szék foglalt volt.
Úttalan utakon haladtunk, közben cserélődtek a szag-árnyalatok, ahogy újabbnál újabb falukat hagytunk magunk mögött. A különbség ezen faluk és a másik útvonalon levők között pedig mindenképpen maradandó élmény volt. Ezek a faluk ott voltak a busz mellett, semmi tisztelettudó távolságtartás. Elém tárult a sáros falukép, ami annyira reális és kézzelfogható volt, hogy csak bámultam kíváncsian, falva minden egyes képkockát. A faluk be is jöttek a buszba, így nem csak vizuális ingereimet korbácsolták, hanem szagló mirigyeimmel is érezhettem valós teljességében. A fónikus megfigyelésemet el kellett tompítsam saját zenémmel, miután a busz beli rádió hamar felmondta a szolgálatot és előkerült a pergő manele, ami teljessé tette, ezt a számomra mesebelien reális környezetet. Adott pillanatokban olyan érzésem volt, mintha szafarin lennék, egy olyan helyen, ahol nagyon egyedül vagyok, mert mindenki jóban van a bennszülöttekkel, csak én lógok ki. Ezért behúztam a farkam de továbbra is kíváncsian figyeltem.
Meditációmban és egyben passzív szemlélődésemben egy iszonyatosan büdös, mint hangos ordításaiból kiderült, pásztor zavart meg, aki hatására minden létező vagy fiktív nyújtózkodást bevetettem, hogy minél távolabb kerüljek tőle és szaglószervemet egy permanens károsodástól megvédjem.
Az út 4 órát tartott, hála a Kolozsváron eluralkodott kaotikus közlekedésnek is, és én kifacsarva szálltam le a buszról, de valamennyire elégedetten, hogy ilyen élményben volt részem. Még akkor is, ha nem minden tapasztalatom volt pozitív.
