Csütörtök

Reggel plakátozás. Én hordozom a lapokat, Béfé ragaszt. Téesznek is ragasztanak. A fogát. Képes volt kiverni a fogait és hazautazni a fogorvoshoz, csak hogy ne kelljen segítsen.

Máma léptem fel. Féltem, hogy nem lesz elég érdeklődés, mert a nép a hétvégére jön, túl messze van a humorfeszt villa a világtól, stb. De nem. Rengetegen jöttek el. Sokan álltak is. Robi felvette a darabot. Közönség élvezte. Én izzadtam. Annyira, hogy a bűvészesnél lecsúszott a bajszom.

Előttem Könczey rajzolt csóré emberekre.

Szomszédnéni fellépés. Téesz még mindig stoppol valahol messze, de Béfé belefogott a darabba. Épp eleget húzta az időt, Téesz az utolsó utáni pillanatban megérkezett. Mindenki örül. Különben ők minden nap felléptek.

Szabi elhozta az ebédet a kantinból. Huh de megéheztem.

Máma már jött rendes zene is. Parazitii. Meg ott volt a Moby Dick is, ami arról emlékezetes számomra, hogy azt mondták: ”a politikusok cinkezett kártyákkal játaszanak”. Ez annyira értelmes szöveg, hogy nem is kommentálom. Különben rengeteg énekes érezte úgy, hogy hangoztatnia kell politikai nézetüket. Meleg sört nekik.

Máma nem én adtam fel a leghamarabb.

A kulcs titka

Ahogy megígértem, ide lerajzoltam a ház alaprajzát, meg beírtam a fontosabb részleteket. A tető például azért fontos, hogy ne ázzon be a ház.

Szerda

Kezdjem az elején. Kétszemélyes házikókban laktunk négyen. Fiuk. Én az ágyon aludtam. Zsombor nem aludt az ágyon. A kulcsot a ház alá rejtettük. Ez volt a titkunk. Így nem kellett keresgéljük egymást ha be akartunk menni. A poén az, hogy Béfé is a háza alá rejtette a kulcsát, pedig ő csak egyedül lakott.

Az első munka a humorfeszten a terem kitakarítása volt. Kritikán alul nézett ki. Nem baj, helyrepofoztuk. Nagy banner az épületre kívülről. Fegyver tette fel. Minden napra kaptunk ásványvizet. Azt mondták, a tavaly kóla is volt. Nem baj.

Az első koncert Pofon 74. Rajongók a fűben, pofonok a színpadon, zene a levegőben. Beindult a Félsziget, ennek fele se répa. Más említésre méltó együttes nem lépett fel aznap. Na jó, mondjuk a Zanzibár ok volt. Aznap én adtam fel a leghamarabb.

Bevezető

Nemrég érkeztem vissza a Félszigetről. Rengeteg mesélnivalóm van, de kell egy keveset várjak vele, amíg le nem ülepszik az egész. Ez után megpróbálom majd elmesélni az egészet. De most megyek inni a barátokkal.

Olé

Készen állok az indulásra. Be vagyok csomagolva. Még csak az oldalt frissítem utána alvás, holnap hajnalban iránya a félsziget. Értelemszerűen nem tudom majd az oldalt frissíteni ez alatt az 5-6 nap alatt, amíg távol leszek, de remélem sokatokkal találkozok majd a félsziget alatt.

A bemutatásra kerülő darabok:
A barátom, béka
A kőember
Izabella, az atomerőmű szomszédságából
Robot
A bűvész

Mindenkit szeretettel várok.

Itt van a félsziget humorprogramja:

http://www.felsziget.ro/program/humour/
vagy
http://szomszedneni.egologo.transindex.ro/

Innen emeltem ki, hogy:

Július 27., csütörtök, Humorfeszt villa
14.15 "A hal úszik, a madár repül, de a teve köp" – Felméri Péter – 3. Erdélyi Humorfesztivál nyertesének önálló estje (HU)

fél órás előadás

Ciao Media

Igen, bejött a megérzésem. Nem hogy gyenge jegyet kaptam a szóbelire, hanem még át sem mentem rajta. Nem tagadom, kellemetlenül érint maga a tény, hogy egy szóbeli vizsgán nem mentem át. Még akkor is, ha valamennyire megvigasztal az a tudat, hogy az anyagból egyetlen filmet se néztem meg, egyetlen fotót se készítettem, amiről annak ellenére hogy hangoztatták, hogy nem kizáró jellegű, azért nagy hangsúlyt fektettek.

Szerintem az egész vizsgáztatás alatt magukat keresték a jelentkezőkben. Nem voltak nyitottak új nézőpontokra. Pedig a beszélgetés kellemes hangulatban haladt, mint ahogy azt már leírtam. Valaki meg is jegyezte, hogy ő jobb eredményre számított az alapján, amit hallott az elbeszélgetésem alatt. Mind1. Remélem, hogy azok akik bejutnak majd jobban örülnek majd mint én örültem volna.

Másik szempontból viszont nem igazán van nekem szükségem erre az egyetemre. Ezt beiratkozás előtt is így gondoltam, nem csak a szóbeli eredménye késztettet, hogy ezt mondjam. Fényképészet. Nem érdekel. Filmtörténelem. Nem érdekel. Sok művész duma és irodalom. Nem érdekel. Újra átélni a szessziók varázsát. Haha. Az egyetlen dolog, ami érdekelt az a hardware volt, amivel rendelkeztek. Mivel filmeket szívesen készítenék. Vannak ötleteim. És nem adom fel. Valahogy magán úton próbálok majd alkotni. Habár legszívesebben mégis a kamera másik oldalán lennék :).

Akkor most a hétfő és kedd a félszigetre való készülődésnek szentelődik. Nem mondom, van mit készülődni, mivel jól le vagyok maradva.

És most filmnézés. És itt nem olyan fekete fehér művészfilmre gondolok, mint amit a felkészülésre adtak. Hanem valami jó tömegfilmre. Hajrá.