Nyaralok

Nem az van, hogy alszok egy hetet, hanem elutaztam nyaralni. Azért nem frissül majd a blog. Csak ha írtok kommentet, akkor mégis. Aki nem hiszi, járjon énekórára.

A Kőember - a történet és a videó

A napokban feltettem a youtubra egy újabb fellépésem felvételét. Kőemberről szól, a nem mindennapi szuperhősről, aki mindent csinál, csak épp a világot nem menti meg.

Pár szót lejegyzek a keletkezéséről is. A története Tusnádon kezdődött, 2006 nyarán. Fellépni mentem oda és három darabot terveztem előadni. Izabellát, a Bűvészt és akkor írogattam egy horoszkópos darabot is, ami azóta se kerekedte ki magát előadhatóvá. De ezt akkor még nem tudtam, és az előadás napján még sok odaadással faragtam, remélve, hogy valami használhatót adhatok elő. Viszont ahogy telt az idő, egyre kevésbé láttam a jövőjét. De valami csak ki kellett találjak, hogy meglegyen a három darab. És ekkor jött a Kőember ötlete, aminek az alappoénja az volt, hogy mikor Kőember elkapta feleségét az ágyba egy másik kővel, úgy nekik esett, hogy kő-kövön nem maradt. Szóval akkor ott pár óra alatt összedobtam valamit és előadtam. Valamennyire sikere is volt, és mivel én láttam benne potenciált, még pár alkalommal előadtam. Érdekessége viszont az, hogy előadásról-előadásra sok változáson ment keresztül, és ez az a darabom, ami talán a legtöbbet alakult élettartama alatt :).

A felvétel a kolozsvári Báthory István iskola dísztermében készült, ami egyik kedvenc színpadom, lehet, hogy azért is, mert eddig a kolozsvári közönség a kedvenc közönségem :) A darab kapott egy kritikát is a Campusban (Szabadság diákmelléklete)

"[...] Felméri Péter, a Humorfeszt idei nyertese lépett színpadra. Poénos volt az előadása, de nem „eldobom az agyamat” módra. Kicsit úgy tűnt, mintha nem tudna kilépni a Humorfeszten bemutatott debilis gyerek szerepéből, néhányszor pedig túlmagyarázta a poénjait, butának nézte a közönséget. A kezdőnek számító fellépőnek le kell tisztáznia a stílusát. Tapasztalt, úgymond profi humoristának is nehéz egy kővel és egy pohár vízzel nevetésre bírni a közönséget, akkor ő vajon miért próbálkozik?! Nekünk, nézőknek sem kölcsönzött óriási biztonságérzetet az a tény, hogy a színpadon, kezében egy szikladarabbal, hajításra készen áll egy humorista.[...]" - Mihály Zsombor

Az alábbiakban megtekinthető a videó, mindenki döntse el magának, hogy mennyire voltam félelmetes a kővel, habár lehet, hogy így videón sokkal szelídebbnek tűnök :) A kritikából a "A kezdőnek számító fellépőnek le kell tisztáznia a stílusát." mondaton nevettem a legtöbbet, hisz végeredményben semmit sem kell... :)

Szerelem

Amikor a várost jártam, egyszer csak hirtelen nagyon szerelmes lettem egy lányba, aki épp egy vadi új Passatból szált ki. Nagyon szerelmes. De aztán kiderült, hogy nem az övé az autó. Már nem vagyok szerelmes belé. Ilyen a szerelem, mulandó...

Négereknek áll a világ

Nagyon bírom a négerek által használt hasonlatokat és metaforákat. Igaz, hogy az élő beszédük nem nagyon jut el hozzám, és csak a zenéjük és a filmjeik alapján kapok el egy kis betekintést az ötletességükbe, de az ami átjön nagyon tetszik. Hallgassatok rap-et ha nem tudjátok mire gondolok. Itt van egy példa is, ami az előbb akadt fent a dobhártyámon (angol eredetiben):

"When I'm out shopping its like having a gun, i get everything i want." (Lil Wayne feat. Paula Deanda - Easy)

Ha megnövök, én is néger akarok lenni.

Ez van

Kolozsvár teli van kis gyerekekkel és Marosvásárhley sok-sok öregemberrel. Uff.

Tamara - a film

Az előbb néztem meg a "Tamara" című magyar filmet. Nagyon jó film volt, Bogitól kaptam. Az állatok is beszéltek benne, valami idegen nyelven, ők kommentálták a történteket és nagyon mókásak voltak. Csak annyit árulok el, hogy volt valami művész alak többek között (Demeter), aki nem tudott belemászni a ruhájába :)

Lejegyeztem pár mondatot a filmből, ami nagyon megtetszett. Még soha nem csináltam ilyet, de ez különleges film volt. Szóval itt van pár:

A kakas azt mondta az egyik emberről, hogy:
Ha sakkozni hívják, engedelmesen sakkozik. (ezt mondta a szamár Kristiánról - az a kedvencem :))

Kakas: Még intellektuálisan is felkészült:
Erre ezt mondja Demeter: Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog.

Ló: Ebben a pillanatban, mindenki érezte a másik szagát. Ott volt a pogácsa szagú és a kölni szagú. Volt egy erős szagú is, pedig sütött a nap. Aztán egy gázolaj-féle szag. Végül egy tejszagú.

Az állatok nyelvén a "tiprity" annyit tesz, hogy "mosoly".

Demeter: Ne bőgj! Ne bőgj, mert megőrjít a bőgő ember.

Krisztián, Demeter öccse: Álmodtam egy nagyon rosszat. Jézus Krisztus jött és azt mondta, ne menj ki. Erre én azt mondtam, jó, nem megyek. Erre ő adott egy fürt banánt.

Szamár, az egyik nőről: Több energia visszaszelídíteni, mint elvadítani.

Mindenkinek ajánlom a filmet. :)

Ciki

Köhögési roham kap el, ha kortyintok a köhögés elleni szörpből.

Money does make, Felméri Péter éneke

Írtam egy újabb verset, de most angolul, aminek dallama is van, azaz ének lett végeredményben. 6 szót használtam fel összesen benne, szóval nem egy komplikált kompozíció, ennek ellenére igencsak van mondanivalója, amit mindenki saját szája íze szerint értelmezhet. Csak ne gondolkozzatok sokat rajta, mert az megárt. Inkább szeressétek.

Money Does Make
by Felméri Péter

Money does make,
Money does make,
Money does make people happy.

Money does make,
Money does make,
Money does make people happy.

Fucking happy,
Fucking happy,
Money does make people happy.

Fucking happy,
Fucking happy,
Money does make people happy.

Money does make,
Money does make,
Money does make people happy.

Money does make,
Money does make,
Money does make people happy.

felméripéter-man újabb kalandjai

Kimentem papírzsebkendőt vásárolni az üzletbe. De nem vittem magammal mobiltelefont, a "sună un prieten (sau mama)" opció eléréséhez. Mert gondoltam, hogy majd meglátom az önkiszolgálóban a polcon valahol és akkor majd leveszem, fizetek és kész. De nem láttam meg. És, hogy hogy mondják neki, nem tudtam. Ja, gáz. 25 vagyok már és ezt a 25-öt mind Romániában éltem le, méghozzá Kolozsváron.

A harmadik önkiszolgálóban se bukkantam papírzsebkendőre merev ránézéses módszerrel. Ekkor megkérdezte az egyik szimpatikus elárusító lány, hogy mi kéne. Románul. Én erre összekapartam minden román tudásomat és minden szuggeráló erőmet és azt mondtam neki, hogy "Batiste de hârtie aveţi?". Kérdezve mondtam. Most se tudom még, hogy helyesen kértem amit akartam, vagy a hatalmas mágikus szuggeráló erő, amit magamba szívtam a pillanat hevében tette meg a hatását, de végül is 10 csomag papírzsebkendővel távoztam. És felméripéter-man újra teljesítette feladatát. Aludjatok jól gyerekek.

Félszigetről

Na mi forog fenn? Ideje lenne írni ide is valamit, gondolta az egyszeri blogíró és belefogott újabb unalmas bejegyzésébe. Igen, ez vagyok én.

Rég nem jegyeztem le semmit csodálatos életemből, és ezt nem azért mert nem volt mit, hanem csak mert nem volt ihlet. Ami nr.1. összetevője a blogírásnak nálam. Most sincs, csak épp kicsi. Azért is írok ilyen stílustalanul.

Félsziget. Megvolt az idén is. Az első két nap eléggé eseménytelenül telt el. Már terveztem, hogy ez lesz életem legunalmasabb félszigete. Aztán meggondoltam magam. Nem ez lett. Hanem sőt. Annyi minden történt, hogy le se írok mindent. És nem csak azért. Végül is az első napok se teltek el hiábavalóan. Mert nagyon megfáztam basszam. Kis kutya voltam még, amikor utoljára ennyire rám járt a rúd. A modern történelembe csak enyhe meghűléseim voltak.

Szóval megint nőttem, bölcsűltem, öregedtem egyet, igencsak nagy léptekben. De nem hiszem, hogy káromra volt. Hisz mindenből lehet tanulni. És ideje is lenne, hogy behozzam a lemaradást. Ezt most nem érti gondolom senki se, de én igen. Nem magyarázom. Majd egyszer. Addig is megmaradok sejtelmesnek. Mert az olyan lezser. Én is lezser akarok lenni. Ami azt illeti az is vagyok.

Mi volt még a félszigeten? Voltak ott punkok, verekedések meg nyulak is. Aztán jó bulik. És szerencsére egy Zdob şi Zdub koncert is. A Félsziget legjobb bulija. Na és vajon mi? Autogramot (na ezt a szót hogy írják?) is szereztem tőlük, Csillának köszönhetően. Köszi Csilla még egyszer. Lehet, hogy most benne vagyok ebben az autogram gyűjtögetős életvitelben...

Volt bloger találkozó is, de én késtem egy nagyot, mert volt Fesztivitys találkozó is ugyan abban az időben. De mire odaértem még tartott. Láttam pár blogert, akit addig még soha se, meg olyanokat is akiket már sokszor. Ez a mondat az információs-érték skálán egy 0.1-est kap, a max 10-ből...

Sok minden volt a Félszigeten, nem mesélek mindent el, mentél volna te is.